Érvágás
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az érvágás (latinul: phlebotomia, magyaros átírással flebotómia) egy olyan technika, melynek során a páciens vérét mesterségesen kifolyatják, hogy megelőzzenek vagy gyógyítsanak vele betegségeket. A leggyakrabban orvos vagy piócák által elvégzett tevékenység az orvoslás ősi rendszerére vezethető vissza, amikor a vért és egyéb testnedveket "humoroknak" tartották, melyeknek tökéletes egyensúlyban kellett állniuk az egészséges szervezetben. Az ókortól kezdve egészen a XIX. század végéig végezték terápiás célzattal, több mint kétezer éven át[1], Európában különösen elterjedt volt. A modern orvostudomány meghaladottnak tekinti, leszámítva kevés különleges esetet[2]. Az esetek túlnyomó többségében az érvágás általában inkább ártott a pácienseknek[3].
Manapság a flebotómia kifejezést inkább a vérvételre illetve a véradásra használják[4]. Terápiás célzattal végezhetnek érvágást hemokromatózis, polycythemia vera, vagy a porfíria egyes altípusai esetén, hogy csökkentsék a vörösvérsejtek számát[5], de egyébként a klasszikus értelemben vett gyógyítási célú érvágást áltudománynak tartják[6].