Óangol nyelv
az angol nyelv régi változata / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az angol nyelv történetében három fő korszakot különböztetünk meg: az óangol (Old English), a középangol (Middle English) és a modern angol (Modern English) idejét. Az óangol nyelv (vagy angolszász, saját nevén Ænglisc, ejtsd englis) az angol nyelvnek egy korai formája, amit a mai Anglia és Dél-Skócia területén beszéltek, az 5. század közepétől a 11. század közepéig. Nyugati germán nyelv, tehát közeli rokona az ófríznek és az ószásznak. Jelentős hatás érte az óészaki nyelvből, ami a szintén rokon északi germán nyelvek közé tartozik. Mivel az angolt a normann hódítás (1066) után az ófrancián keresztül óriási latin hatás érte, az óangoltól a mai szinte felismerhetetlenül eltávolodott. Az angolnak ezt a régebbi nyelvállapotát mindenesetre lelkes rajongói ma is művelik, Wikipédiának is van óangol változata.
Óangol vagy angolszász nyelv Ænglisc spræc | |
Beszélik | a mai Anglia és Dél-Skócia területén az 5. és 12. század között |
Beszélők száma | 0 fő |
Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád Germán nyelvek nyugati germán nyelvek anglofríz nyelvek Óangol nyelv |
Írásrendszer | kiegészített latin írás |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | nincs |
ISO 639-2 | ang |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ænglisc spræc témájú médiaállományokat. |