Hármas gyakorlat (buddhizmus)
From Wikipedia, the free encyclopedia
A hármas gyakorlat a buddhizmusban a szenvedés (dukkha) megszüntetésének gyakorlata. A szenvedés a világ (szanszára), azaz a létesülési folyamat (pratitja-szamutpáda) alapvető jellemzője. A dolgok (bháva) szenvedés jellegének belátása elengedhetetlen alap annak megszüntetéséhez. A szenvedés megértésének és megszüntetésének elsődleges módszere a négy nemes igazság és a nemes nyolcrétű ösvény. Buddha a következő három gyakorlatot említi az Anguttara-nikája egyik fejezetében (Szamanavagga):
- magasabb erény (adhisíla-szikkhá)
- magasabb elmélyedés (adhicsitta-szikkhá)
- magasabb bölcsesség (adhipanná-szikkhá)
A szenvedés megszüntetésének egyik másik módszere az ún. “öt módszer” (naja), mely a 18 gyökérfogalomra (múlapada) építve a szenvedést okozó és azokat megszüntető tényezőket elemzi.[1]