Akmolai terület
kazahsztáni közigazgatási egység / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Akmolai terület (kazakul: Ақмола облысы, Aqmola oblysy, [aqmɔɫɑ obɫəsɯ]; oroszul: Акмолинская область, Akmolinskaya oblast) közigazgatási egység Kazahsztánban, az ország északi részén. Központja Koksetau. 1939-ben alapították, 1961-1992-ben Cselinográd régiónak nevezték. A nemzeti fővárost, Asztanát a terület körbezárja, de politikailag elkülönül tőle.
Akmolai terület | |
Burabay nemzeti park | |
Közigazgatás | |
Ország(ok) | Kazahsztán |
Népesség | |
Teljes népesség | 733 113 fő |
Földrajzi adatok | |
Terület | 146 219 km² |
Időzóna |
|
é. sz. 52°, k. h. 69°52, 69 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Akmolai terület témájú médiaállományokat. |
A régió területe 146,2 ezer km², lakossága 738 611 fő, az átlagos népsűrűsége a 2016-as adatok alapján 5,05 fő/1 km². Északon az Észak-kazahsztáni, keleten a Pavlodari, délen Karagandi, míg nyugaton Kosztanaji területtel határos. 14 vidéki és 2 városi közigazgatási körzetre oszlik, területén 10 város, 13 község, 245 vidéki közigazgatási körzet található. Az Akmolai terület a Kazak-hátság (Saryarka) északnyugati részén, az Esil folyó felső folyásának sztyeppövében található. Szárazföldjének nagy része alacsony fekvésű, kis dombos síkság, amelynek magassága 400 m körül van. Északon a Koksetau fennsík gerincei (Sandyktau, Dombyraly stb. alacsony hegyek) találhatók. A terület nyugati, középső és keleti részét az Esil, Atbaszar és Sileti síkság foglalja el. Délnyugaton a Tengiz-Korgalzhyn mélyedés található. A régió nyugati részén a Torgai-fennsík keleti széle az Esil folyóig nyúlik. Az Esil folyó jobb partját Atbasar, bal partját pedig a Tengiz-síkság határolja. Az erdős és festői Ereymentau régió délkeleten található. Fő részét sziklás gerincek láncolata alkotja (100-500 m). A föld geológiai szerkezete a kaledóniai és a hercini redők idején alakult ki. A paleozoikum korszak végén megkezdődött a kontinensképződés időszaka. A hosszan tartó ellaposodás következtében kialakult hegyvidék a mezozoikum korszakában fokozatosan fennsíkokká alakult. A térség területe főként paleozoos metamorf palákból, kvarcitokból, homokkövekből, albitofiritokból, mészkövekből, konglomerátumokból alakul ki. Mellettük elterjedtek az intruzív (gránit, diorit, gabbro stb.) és effúzív kőzetek. Az ókori kőzeteket a neogén és a negyedidőszak vastag sárgás üledékrétegei borítják.