Ars nova (zene)
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Ars nova (lat. új tan, új művészet) a 14. század elején Párizsban kialakult új zenei irányzat. A kifejezést (az ars antiqua-val együtt) Hugo Riemann vezette be stílusteremtő értelemben 1907-ben. Az ars nova körébe számítjuk az 1300-as évek elejétől 1440-ig tartó korszakot, szorosan együttvéve Guillaume de Machaut, Philippe de Vitry és Johannes de Muris működésével, akik az új francia zenei irány legfőbb képviselői voltak.
Jellemzője, hogy a terc-hangköz tilalmát feloldották és használták a harmóniákban, továbbá bonyolultabb ritmusképletek, szinkópák, különböző ütemfajták váltakozása. Centruma Franciaország volt, pontosabban Párizs, onnan terjedt át más országokba, köztük a század közepén Itáliába, ahol erős hatást gyakorolt az itáliai trecento korszakára.