Az emberi lény a buddhizmusban
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az emberi lény a buddhizmusban (szanszkrit: manusja, páli: manussza) hatalmas terjedelmű magyarázó irodalom tárgya, amelyben az emberi élet természetét és minőségeit vizsgálják abból a szempontból, miképp képesek elérni az emberek a megvilágosodást. A buddhizmusban az emberek az érző lények, azaz tudatfolyammal rendelkező lények, egyik fajtája.
Eszerint a filozófia szerint az embereknek különleges státusza van: csak az emberek képesek elérni a megvilágosodást buddhaként. Arhatként más létsíkok lakói is elérhetik a megvilágosodást. A bódhiszattva különböző életekben is képes megjelenni, például az állatok vagy a dévák birodalmában. A buddhák viszont mindig emberekből lesznek.[1]