Békés vármegye
mai magyarországi vármegye / From Wikipedia, the free encyclopedia
Békés vármegye, 1950 és 2022 között Békés megye (németül: Komitat Bekesch, latinul: Comitatus Bekesiensis, románul: Comitatul Bichiș, szlovákul: Békešská stolica) közigazgatási egység Magyarország délkeleti részén, a Dél-Alföld régióban. Északról Hajdú-Bihar vármegye, északnyugatról Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, nyugatról Csongrád-Csanád vármegye, délről és keletről pedig Románia határolja. Székhelye a híres gasztronómiai különlegességeiről és rendezvényeiről, például a hungarikumnak számító csabai kolbászról és az erre alapozott fesztiválról híres Békéscsaba. Miután a magyarok meghódították a területet, Békés és környéke a Csolt nemzetség birtokában került. A terület "Békés" neve eredetileg a földvár neve volt, amely aztán Békés vármegyének adta a nevét, és sok más várhoz hasonlóan valószínűleg itt is az első várúrról kapta a nevét.
Ez a szócikk a mai megyéről és 1950 utáni történetéről szól. Hasonló címmel lásd még: Békés vármegye története. |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Békés vármegye | |||
A Körös Mezőberénynél | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Alföld | ||
Vármegyeszékhely | Békéscsaba | ||
Járások száma | 9 | ||
Települések száma | 75 | ||
megyei jogú városok | 1 | ||
egyéb városok | 21 | ||
ISO 3166-2 | HU-BE | ||
Főispán | Dr. Takács Árpád | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 315 222 fő (2022. okt. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 66,8 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 5631,05 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Térkép | |||
Békés vármegye elhelyezkedése Magyarországon | |||
Békés vármegye weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Békés vármegye témájú médiaállományokat. |
Békés környéke a Kr.e. 5. évezred óta lakott, a magyarok érkezése előtt pedig számos más törzs telepedett le a területen. A vármegyét I. István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején, valószínűleg a Csolt nemzetség birtokaira alapozva. A tatárok betörése idején azon területek közé közé tartozott, amelyek a háború következtében elnéptelenedtek. A 14. századtól egyre inkább Gyula lett a térség központja, I. Mátyás pedig megyeszékhelyi rangra is emelte. Az török háborúk idején fontos erődítménynek számított, majd 1566-ban végül elfoglalták. Ez idő alatt a térség teljesen elnéptelenedett, több város elpusztult.
A 18. század elején, az oszmánok kiűzése után a megye újra benépesült, nemcsak magyarokkal, hanem szlovákokkal (Békéscsaba, Endrőd, Szarvas és Tótkomlós környékén), szerbekkel, németekkel (Németgyula, Elek), és románokkkal (Kétegyháza). A nem magyar lakosság nagy része a 19. század közepére asszimilálódott. A vármegye mezőgazdasági jelentősége és az 1858-ban elkészült Pest-Békéscsaba új vasútvonal fejlődést hozott a térségnek. A fejlődés egészen az I. világháborúig tartott, ekkor a térség a perifériára került és Békéscsabának kellett átvennie az elveszett városok szerepét. A népességnövekedés 1950-ben tetőzött 472 ezer főnél. Ebben az évben lett a megye székhelye Békéscsaba. A következő években a megye, Magyarország nagy részéhez hasonlóan, iparosodott, a városok lakossága megnőtt.
A vármegye összterülete 5631,05 km2, ez Magyarország területének 6,05%-a. Mivel a megye teljes területe az Alföldön található, nem rendelkezik magasabb kiemelkedéssel. Legmagasabb pontja a megye délkeleti részén található, Battonya térségében levő Livius-halom, mely mindössze 107 méteres magassággal rendelkezik. Azonban a vármegye gazdag folyóhálózattal rendelkezik, területén folynak át a Körösök, a Berettyó és a Száraz-ér. Legfontosabb városai a megyeszékhely Békéscsaba, a kulturális és történelmi jelentőséggel bíró Gyula, az arborétumáról és a Mini Magyarországról nevezetes Szarvas és a Gyopárosfürdőről ismert Orosháza.