Balla-barlang

A Balla-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. Az a nevezetessége, hogy Magyarországon először innen került elő őskőkorinak leírt embermaradvány. A Bükki Nemzeti Park területén található.

Balla-barlang
A Balla-barlang bejárata 2013-ban
Hossz	128 m
Mélység	1,2 m
Magasság	8,2 m
Függőleges kiterjedés	9,4 m
Tengerszint feletti magasság	565 m
Ország	Magyarország
Település	Répáshuta
Földrajzi táj	Bükk-vidék
Típus	inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám	5381-1
Lelőhely-azonosító	23925
Elhelyezkedése
Balla-barlang Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 02′ 46″, k. h. 20° 31′ 52″48.046216666667, 20.531016666667
A Wikimédia Commons tartalmaz Balla-barlang témájú médiaállományokat.

Leírás

Az inaktív forrásbarlang messziről látható, hatalmas, vízszintes tengelyirányú főbejárata Répáshuta szélén, Répáshuta központjától légvonalban 400 méterre, délkeletre, a Balla-bérc lejtőjén, 565 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. Négy bejárata van. A völgy felett 53 méterrel magasabban van a barlangot és a leleteit bemutató tábla. Triász időszaki mészkőben alakult ki az inaktív forrásbarlang. Egy 54 méter hosszú, átlagosan hat méter magas, 8–10 méter széles csarnok alkotja. Szabadon látogatható, megtekintéséhez lámpa szükséges.

1911-ben volt először Balla-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Balla barlang (Polgárdy 1941), Ballabérci 1. barlang és Balla-bérci Balla-barlang (Hevesi 2002) neveken is.

Kutatástörténet

A barlang feltárását 1909-ben Hillebrand Jenő kezdte el, és már a próbagödör kiásásakor megtalálta a híres gyermekcsontokat, amelyeket Lenhossék Mihály vizsgált. A következő évben Hillebrand Jenő, Kadić Ottokár és Kormos Tivadar kutatta a barlangot. 1911-ben Hillebrand Jenő Kormos Tivadarral folytatta a munkát, amelyet 1913-ban fejeztek be. A felső kettő holocén rétegből újkőkori és bronzkori leletanyag került elő. Az alatta lévő sárga löszös réteg állatcsont anyaga leginkább a pleisztocén végi Pilisszántói szakasz faunájához hasonlít. Barlangi medve, barlangi hiéna és ősbölény csontjai is előkerültek belőle.

A réteg felső részében talált körülbelül másfél éves gyermekcsontváz kora ma már kétséges. Nem kizárt, hogy a neolitikumhoz tartozik. A csontváz különlegessége a felszínhez közeli helyzete ellenére tapasztalható archaikus jelleg, a rendkívül hosszú és vastag falú koponya, a prognath arc, a gyengén fejlett állcsúcs és az állkapocs belső oldalán alig tapintható tövisnyúlvány. Ezek mind az ősi formák jellegzetességei. A mélyebben lévő rétegekben a korai szeleta kultúra és a bábonyi kultúra eszközeit találták. Az 1,7 méter mélyről gyűjtött faszenek vizsgálati eredménye Hollendonner Ferenc hagyatékából ismert. A faszenek juhar, kőris, hárs, som és kökény maradványok.

Az 1926. évi Esztergom Évlapjaiban megjelent tanulmányban szó van arról, hogy az aurignacien fajtához tartozik a répáshutai (Borsod megye) Balla-barlangból előkerült gyermekcsontváz, melyet a diluviális rétegből 1909-ben Hillebrand Jenő ásott ki. Az 1932-ben kiadott, Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben, a Bükk hegység barlangjairól szóló részben szó van arról, hogy Répáshuta határában, a Balla-bérc lejtőjén helyezkedik el a Balla-barlang. Sok, diluviális csontleletet fedeztek fel talajának rétegeiben. Itt került elő Magyarországon az első ősembermaradvány, mert Hillebrand Jenő 1909-ben a barlangban megtalálta egy kb. 1¼ éves gyermek csontjait. Ennek a barlangnak a leletei között is gyakoriak a kőeszközök. Az ismertetés 4 publikáció alapján lett írva. Az 1932-ben napvilágot látott, Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvben meg vannak ismételve a könyv 1931. évi kiadásának Balla-barlangot tárgyaló részei. 1934. február 22-én 8 órakor –5 °C külső hőmérsékletnél a barlangszinten az előrészben –4 °C, a barlangszinten a középső részben –4,5 °C, a barlangszinten a hátsó részben –4,5 °C hőmérsékletet mért Dancza János. Ugyanakkor ugyanazokon a pontokon, de két méter magasságban –4 °C, –4,5 °C és –3,2 °C volt a hőmérséklet.

Az 1939. évi Barlangvilágban megjelent, Kadić Ottokár által írt dolgozat szerint a Bükk hegységben található Szeleta-barlangban, Balla-barlangban, Herman Ottó-barlangban, Kecske-lyukban, Három-kúti-barlangban, Istállós-kői-barlangban, Büdös-pestben és Puskaporosi-kőfülkében végzett rendszeres ásatások annyi őslénytani és ősrégészeti anyagot szolgáltattak, hogy abból megtelne egy múzeumi terem. Az 1941-ben napvilágot látott Magyar turista lexikonban külön szócikke van a barlangnak. A kiadványban az van írva, hogy a 30×8 m alapterületű Balla barlang (Bükk hegység) Répáshuta közelében, a Balla-bérc (639 m) oldalában található. A barlangból 1909-ben előkerültek a magyarországi első ősember csontmaradványai. Az egyéves ősembercsecsemő csontmaradványai nem a paleolitok rétegében, hanem a feljebb lévő sárga, mészkőtörmelékes barlangi agyagban feküdtek. A gyermekcsontváz mellett voltak apró madár- és emlőscsontok is.

A Balla-barlang bejárata 2017-ben

Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Bükk egyik nevezetes barlangja a Répáshuta felett található barlang, amely híres ősrégészeti szempontból. 1951 óta régészeti védelem alatt áll a barlang. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, répáshutai Balla-barlang. Az 1976-ban kiadott, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Bükk hegységben lévő barlang Balla-barlang néven. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 44 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal.

Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Balla-barlang a Bükk hegységben, Répáshután helyezkedik el. Répáshuta temetője felett, a Balla-bérc oldalában, 543 m tszf. magasságban van tág, csarnokszerű bejárata. A barlang 35 m hosszú, 8 m széles és 10 m mély. Omladozó, egykori patakos barlang. Kitöltésében ősemberi maradványokat és eszközöket találtak. A kézirat barlangra vonatkozó része 1 irodalmi mű alapján van írva. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Répáshután található barlang Balla-barlang néven.

Az 1977-ben kiadott, Bükk útikalauz című kiadványban az olvasható, hogy Répáshutától délre, a temető felett, a Balla-bérc oldalában van tág bejárata és a Bükk egyik legnevezetesebb barlangja. Hillebrand Jenő barlangi medve, barlangi hiéna, ősbölény és tarándszarvas csontjai mellett a korai Szeleta-kultúra jellegzetes kőeszközeit tárta fel a 35 méter hosszú, 10 méter széles és négy méter magas, csarnokszerű üreg kitöltésének alsó szintjéből. Barlangi medve, szibériai pocok és tarándszarvas csontokat, valamint a felső kőkorszaki ember apró kőeszközeit és egy kőkorszaki gyermek koponyáját ásta ki a kitöltés felső szintjéből.

Kilátás a Balla-barlangból

Az 1979-ben napvilágot látott, Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy Répáshutáról a K jelzésen lehet eljutni a Balla-völgybe, ahol a településtől D-re, a temető felett megtalálható a Balla-barlang bejárata. A 35×10 m alapterületű és 4 m magas csarnokból a szeleta-kultúra jellegzetes kőeszközei kerültek elő a csontmaradványokon kívül. Egy fiatal kőkori gyermekkoponya maradványát is megtalálták a felsőbb rétegekben. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 60-as számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Balla-barlang az 5300-as barlangkataszteri területen (Bükk hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5381/1. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.

1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Bükk hegységben lévő Balla-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang régészeti, őslénytani és tájképi értéke miatt lett. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Bükk hegységben található Balla-barlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve. Az 1983. október 25-én készült barlangkataszteri törzslap szerint 545 m tszf. magasságban, Répáshután nyílik három bejárata. Becsléssel 60 m hosszú, becsléssel 38 m vízszintes kiterjedésű és becsléssel 15 m magas. Felső triász mészkőben alakult ki az elágazó inaktív forrásbarlang, amelyben kürtő és montmilch is megfigyelhető. Szabadon látogatható. A főjárat barlangjáró alapfelszerelés nélkül járható. A csőjárat könnyű mászással, barlangjáró alapfelszereléssel járható. A lépcsős járat könnyű mászással, kötéltechnikai eszközökkel járható. A barlanghoz tartozik a bejárat melletti, a bejárattól jobbra lévő kis kőfülke. Még nincs bejárva a bejárat szálkövében, fenn látható néhány nyílás.

Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című kiadványnak a magyarországi őslénytani és régészeti ásatásokat áttekintő részében szó van arról, hogy Hillebrand Jenő és Kormos Tivadar 1909-től bekapcsolódtak a magyarországi barlangok ásatásába, és néhány év alatt Magyarország majdnem mindegyik nagy barlangi lelőhelyén, pl. a Balla-barlangban is ásatást végeztek. A könyv országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang Balla-barlang néven. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése.

1986. november 5-én Horváth Károly, Juhász Márton és Pál Ferenc készítették el alaprajz térképét, amely 1:100 méretarányban lett rajzolva. A térkép szerint 41+13 méter hosszú, 42 méter vízszintes kiterjedésű, 9,4 méter függőleges kiterjedésű, 1,2 méter mély és 8,2 méter magas. A főbejárat 10,1 méter széles és 7,9 méter magas. 1986-ban szerkesztve lett hossz-szelvényt két keresztszelvénnyel ábrázoló térkép is, amely 1:100 méretarányban készült. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Balla-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A Balla-barlang bejárata 2004-ben

A 2003-ban napvilágot látott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvbe az lett írva, hogy 54 m hosszú, 9,4 m függőleges kiterjedésű, 1,2 m mély, 8,2 m magas, 42 m vízszintes kiterjedésű és 565 m tengerszint feletti magasságban nyílik. A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A könyvben az olvasható, hogy a Balla-barlang a Bükk hegység ősrégészeti leleteiről híres, 1951-től régészeti védelem alatt álló, 1982 óta fokozottan védett természeti értéke. Répáshuta szélén, a Balla-bérc lejtőjén, 565 m tengerszint feletti magasságban van a barlang messziről is látható hatalmas bejárata. Triász mészkőben jött létre az inaktív forrásbarlang. Az 54 m hosszú, 8–10 m széles és átlagosan 6 m magas csarnok kitöltésének alsó szintjében barlangi medve, ősbölény és barlangi hiéna csontjai mellett a korai Szeleta-kultúra jellegzetes kőeszközeit találták meg. A kitöltés felső szintjéből az őslénytani leletek, illetve az őskőkori ember törpe pengéi mellett jégkorszak végi, kb. 1,5 éves gyermek koponyája került elő, amelyet 1909-ben Hillebrand Jenő fedezett fel. A szabadon bejárható barlang megtekintéséhez lámpa kell. Hillebrand Jenő szócikkében meg van említve, hogy Hillebrand Jenő a Balla-barlangban Magyarországon először fedezett fel ősemberi csontmaradványokat.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Balla-barlang fokozottan védett barlang. Mészáros Lukács 2011-ben publikált tanulmányában az olvasható, hogy Mészáros Lukácsék átvizsgálták a pilisszántói szintbe sorolt Balla-barlangnak és további 13 barlangnak a Magyar Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárában, illetve az Országos Földtani Múzeumban (Magyar Állami Földtani Intézet) őrzött csontanyagát. Meg akarták tudni, hogy az erdei cickányként (Sorex araneus) meghatározott maradványok nem-e havasi cickány (Sorex alpinus) maradványok. A Balla-barlang anyagában voltak Sorex csontok, és azok sokszor havasi cickány maradványoknak bizonyultak. Így Magyarországon 4 lelőhelyről, a Vaskapu-barlangból, a Pes-kő-barlangból, a Petényi-barlangból és a Balla-barlangból lett kimutatva havasi cickány. 2012. április 24-én Gazda Attila és Kovács Richárd mérték fel. A felmérés szerint 128,12 méter hosszú, +16,7 méter mély és 48 méter kiterjedésű.

2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, répáshutai, 5381-1 barlangkataszteri számú és 23925 lelőhely-azonosítójú Balla-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. Nyírő Ádám Artúr 2015. évi szakdolgozatában meg van említve, hogy a Balla-barlang azok közé a barlangok közé tartozik, amelyekről a szakirodalom alapján egyértelműen nem megállapítható, hogy késő bronzkori lelőhelyek-e, de eldönthetnék a kérdést további kutatások. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Balla-barlang (Bükk hegység) fokozottan védett barlang. 2015 novemberétől 2016 áprilisáig Szabó R. Zoltán a 2012. évi felmérés alapján szerkesztette és rajzolta meg alaprajz térképét, vetített-hosszmetszet térképét és 8 keresztszelvényt, amelyek 1:100 méretarányban készültek. A térképlap szerint 128,12 méter hosszú, 48 méter vízszintes kiterjedésű és +16,7 méter mélységű.

Irodalom

• Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 175. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 15. old.
• Bogsch László: Elnöki megnyitóbeszéd a MKBT 1964. III. 22-i közgyűlésén. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964. 2–3. füz. 23. old.
• Dancza János: Fűtési gondok a jégkorszakban. Búvár, 1939. május. (5. évf. 5. sz.) 349. old.
• Dancza János: Fűtési gondok a jégkorszakban. In: Baráz Csaba szerk.: A Suba-lyuk barlang. Neandervölgyi ősember a Bükkben. Eger, 2008. 26., 27. old. ISBN 9789639817098
• Dely Károly szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1970. 54., 55., 85., 296. old. (A Bükk karsztja és barlangjai című fejezetet, az 51–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Dudich Endre: Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke. (Függelék: Kisebb barlangjaink áttekintése.) Budapest, 1932. 172. old.
• Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20921. old.
• Gáboriné Csánk Vera: Az ősember Magyarországon. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1980. 173. old. ISBN 963-280-855-X
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6374. old.
• Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 199. old.
• Hevesi Attila szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1977. 77–78. old. (A Bükk-vidék barlangjai című fejezetet, a 49–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Hevesi Attila: Fejlődéstörténet II. Felszínfejlődés. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 97., 103. old.
• Hevesi Attila: Felszínalaktani jellemzés, karsztformakincs. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 132. old.
• Hillebrand Jenő: Az ősember csontjai a Bükkhegység Balla-barlangjában. Földtani Közlöny, 1911. (41. köt.) 1–2. füz. 92–95. old.
• Hillebrand Jenő: A répáshutai Ballabarlangban talált diluviális gyermekcsontok maradványai. Földtani Közlöny, 1911. (41. köt.) 5–6. füz. 452–464. old.
• Hillebrand Jenő: A Balla-barlangban 1911. évben végzett ásatások eredményei. Földtani Közlöny, 1912. (42. köt.) 9–10. füz. 763–772. old.
• Hillebrand Jenő: Az 1913. évi barlangkutatásaim eredményei. Barlangkutatás, 1914. (2. köt.) 3. füz. 118., 123. old.
• Hillebrand Jenő: Magyarország őskőkora. Archaeologica Hungarica, 1935. (17. köt.) 12–13., 27. old.
• Horváth Csaba: Lambrecht Kálmán, mint barlangkutató. Karszt és Barlang, 1990. 2. félév. 174. old.
• Jerem Erzsébet – Mester Zsolt: Őskori emlékek és gyűjtemények Magyarországon. Budapest, 2008. 175–176. old.
• Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Budapest, 1931. 198., 200–201. old.
• Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Budapest, 1932. 198., 200–201. old.
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás ősrégészeti eredményei. A Szent István Akadémia Mennyiségtan-, Természettudományi Osztályának Felolvasásai, 1930. (2. köt. 8. sz.) 8., 10. old.
• Kadić Ottokár – Mottl Mária: Felsőtárkány vidékének barlangjai. Barlangkutatás, 1938. (16. köt.) 1. füz. 8–89. oldalak és 8 tábla
• Kadić Ottokár: A hazai barlangügy törvényes rendezése. Barlangvilág, 1939. (9. évf.) 4. füz. 88. old.
• Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 46. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 53., 276., 283. old.
• Kormos Tivadar – Lambrecht Kálmán: A remetehegyi sziklafülke és postglaciális faunája. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, 1914. (22. köt.) 6. füz. 368., 369., 370–371., 371., 372., 373., 374., 375., 376., 377., 378. old.
• Lambrecht Kálmán: Herman Ottó és a borsodi Bükk ősembere. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964. 7–8. füz. 125. old.
• Leidenfrost Gyula: Pleistocaen halmaradványok magyarországi barlangokból. Barlangkutatás, 1915. (3. köt.) 2. füz. 57–58., 60., 61. old.
• Lénárt László: Barlangok a Bükkben. Miskolc, BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1979. 36. oldal és a térképmelléklet
• Mészáros Lukács: Aktuopaleontológiai vizsgálatok a kelet-ausztriai Rax-hegységben. In: Kázmér Miklós szerk.: Környezettörténet 2. Hantken Kiadó, Budapest, 2011. 254–255., 255., 256., 257., 258. old.
• Mottl Mária: Jelentés az 1932–35. évi barlangkutatásról és az ősgerinces-osztály működéséről. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentései az 1933–35. évekről. 1940. (4. köt.) 1913. old. (Német nyelven 1925–1939. old.)
• Mottl Mária: Jelentés az 1936/38. évi ásatások eredményéről és az ősgerinces osztály működéséről. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentései az 1936–1938. évekről. 1945. (4. köt.) 1515., 1522., 1524. old. (Német nyelven 1553–1585. old.)
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, Kornétás Kiadó, 2005. 30., 196. old. ISBN 963-9353-39-6
• Nyírő Ádám Artúr: Északkelet-Magyarország barlangi lelőhelyei a késő bronzkor időszakában. Kézirat (szakdolgozat). Pécs, 2015. 8. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Péchy-Horváth Rezső: Sok feltáratlan szépséget rejtegetnek Magyarország barlangjai. Barlangfürdőt terveznek Görömbölytapolcán? Országjárás, 1942. március 6. (3. [8.] évf. 11. [12.] sz.) 4. old.
• Pintér Sándor: A belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete a régészeti szempontból jelentős barlangok köréről. Magyar Közlöny, 2013. 133. sz. (2013. augusztus 9.) 65482. old.
• Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. A–Z. Budapest, 1941. 19. old.
• Regős József: Régészeti szempontból jelentős barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. BNP, Eger, 2002. 317–318. old.
• Regős József – Ringer Árpád: Balla-barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 197–199. old. ISBN 963-9358-96-7
• Ringer Árpád: A Bükk hegység kőkora. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 296., 302., 303., 310. old.
• Ringer Árpád – Regős József: Ember, barlangok, környezet. Az őskőkor régészeti kultúrái a Bükkben. In: Baráz Csaba szerk.: A Suba-lyuk barlang. Neandervölgyi ősember a Bükkben. Eger, 2008. 76., 78., 79., 84. old. ISBN 9789639817098
• Schőnviszky László: A Bükk-hegység barlangjai. Turisták Lapja, 1937. augusztus–szeptember. (49. évf. 8–9. sz.) 276. old.
• Sinka Ferenc Pál: Esztergommegye őskora. Esztergom Évlapjai, 1926. (2. évf.) 1–2. sz. 52. old.
• Szeghalmy Gyula: Felvidék. Budapest, 1940. 112., 115. old.
• Székely Kinga: Fokozottan védett barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 178. old.
• Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3487. old.
• Vértes László: Medveemberek krónikája. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1957. 73., 114., 152., 156. old.
• Vértes László: Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965. 91., 92., 136., 141–142., 142., 158., 208–209., 280–283. old.
• –: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1977. november. 22. old.
• –: Felhívjuk a tagság figyelmét, hogy 1982. július 1-jével új természetvédelmi jogszabályok léptek életbe. MKBT Műsorfüzet, 1982. szeptember–október. 17. old.
• –: Barlangkataszteri törzslap. Kézirat, 1983. október 25. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)

További irodalom

• Hillebrand Jenő: A répáshutai Balla-barlangban talált diluviális gyermekcsontokról. Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1911. 4. füz. 958–969. old.
• Jánossy Dénes: A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979.
• Kadić Ottokár: A jégkor embere Magyarországon. Az összes magyarországi leletek összefoglaló ismertetése. Der Mensch zur Eiszeit in Ungarn. Zusammenfassende darstellung sämtlicher funde des eiszeitlichen menschen in Ungarn. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, 1934. (30. köt.) 1. füz. 1–147. oldal
• Korek József – Patay Pál: A bükki kultúra elterjedése Magyarországon. Magyar Nemzeti Múzeum – Történeti Múzeum, Budapest, 1958. (Régészeti Füzetek Ser. II, 2.)
• Varga Lajos: A dél-bükki Odorvár barlangjai. Földrajzi Közlemények, 1978. (102. [26.] köt.) 2. sz. 181. old.

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás

• Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap