Bartók Béla (zeneszerző)
(1881–1945) magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, egyetemi tanár / From Wikipedia, the free encyclopedia
Bartók Béla (Nagyszentmiklós, 1881. március 25. – New York, New York, 1945. szeptember 26.) posztumusz Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára; a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.
A „Bartók Béla” szócikk ide irányít át. A zeneszerzőn kívül mások is viselik ezt a nevet, róluk lásd: Bartók Béla (egyértelműsítő lap). |
Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
Bartók Béla | |
Bartók Béla 1927-ben | |
Született | Bartók Béla Viktor János 1881. március 25. Nagyszentmiklós, Magyar Királyság |
Elhunyt | 1945. szeptember 26. (64 évesen) New York, New York, Amerikai Egyesült Államok |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Ziegler Márta Pásztory Edith |
Gyermekei | Bartók Béla Bartók Péter |
Szülei | Bartók Béla Voit Paula |
Foglalkozása | zeneszerző, zenetudós, zongoraművész, zeneoktató, népzenekutató |
Iskolái | |
Kitüntetései |
|
Halál oka | leukémia |
Sírhelye |
|
Zenei pályafutása | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Műfajok | klasszikus zene, népzene |
Aktív évek | 1890–1945 |
Hangszer | zongora |
Díjak | Kossuth-díj (1948) |
IPI-névazonosító | 00002231946 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bartók Béla témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Zeneszerető családban nevelkedett: apja, idősebb Bartók Béla a nagyszentmiklósi városi iskola igazgatója, zongorán, csellón játszott, zenekart vezetett, sőt komponálással is foglalkozott; anyja tanítónő volt, és kiválóan zongorázott. 1899-ben a Pesti Zeneakadémiára iratkozott be, Thomán István zongoraosztályába és Koessler János zeneszerzés osztályába. Stílusának kialakulásában meghatározó szerepe volt a német klasszicizmusnak és romantikának, különösképpen Brahms művészetének. Kodály Zoltánnal együttműködve behatóan foglalkozott a magyar népzenével, illetve összehasonlító kutatások végett a szomszéd népek népzenéjét is górcső alá vette. A parasztzene megismerésének hatására kompozíciós stílusa is átalakult, a népzene stílusjegyeire támaszkodott. Ennek kiteljesedése a Balázs Béla misztériumjátékára komponált operája, A kékszakállú herceg vára. 1940-ben hosszabb időre az Egyesült Államokba utazott (nem emigrálási céllal) és a Harvard Egyetemen tartott előadásokat a magyar zene kérdéseiről. 1945. szeptember 26-án New Yorkban halt meg, leukémia következtében. Posztumusz az 1948. március 14-én első ízben kiosztott Kossuth-díjjal jutalmazták. 1955-ben posztumusz megkapta a Nemzetközi Békedíjat.[4][5] Életrajzát fia, ifj. Bartók Béla mérnök, geodéta és unitárius egyházi főgondnok írta meg.