Calais ostroma (1346–1347)
From Wikipedia, the free encyclopedia
Calais 1346–1347-es ostroma a százéves háború egyik fontos összecsapása volt. III. Eduárd angol király a crécyi csata után indult Calais ellen.
Calais ostroma | |||
Konfliktus | Százéves háború | ||
Időpont | 1346. szeptember 4. – 1347. augusztus 3. | ||
Helyszín | Calais, Francia Királyság | ||
Eredmény | Angol győzelem | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
Veszteségek | |||
Térkép | |||
é. sz. 50° 56′ 53″, k. h. 1° 51′ 23″50.948055555556, 1.8563888888889 | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Calais ostroma témájú médiaállományokat. |
Calais elfoglalása a százéves háború első nagy ostroma volt, amely tizenegy hónapon át tartott 1346. szeptember 4-étől 1347. augusztus 3-áig. Az angoloknak két szempontból is szükségük volt a városraː közel feküdt Angliához és szövetségeséhez, Flandriához, illetve kiváló kiindulópont volt Párizs ellen. Az angol kézben lévő Gascogne és Aquitania messze esett a szigetországtól és a Francia Királyság fővárosától egyaránt.[1]
III. Eduárd a kitartó ostrom eredményeként elfoglalta a várost, és 1356-ban már onnan kicsapva indította meg új támadását a franciák ellen. Miután az angolok 1453-ban vereséget szenvedtek a százéves háborúban, Calais volt az egyetlen erősség francia területen, amelyet meg tudtak tartani. A város 1588-ig angol ellenőrzés alatt állt.[1]