Diadalív (épülettípus)
From Wikipedia, the free encyclopedia
A diadalív szabadon álló, nyitott kapuív, amit valakinek vagy valaminek a tiszteletére, gyakran győzelem alkalmával emelnek. Néha diadalkapunak is nevezik, bár ez a szó nemcsak állandó építményt jelölhet, hanem ideiglenes építményet is. A diadalívnek egy vagy három átjárója van, az ünnepelt személy a középsőn haladt át az ünnepelés közben. A homlokzatot mind az elő- mind a hátoldalon hatalmas oszlopok tagolják, közöttük pedig domborműveket vagy szobrokat helyeznek el.
Diadalívnek nevezik a keresztény építészetben a szentélyt a hajótól elválasztó boltívet is. Ez szimbolikus utalás Krisztusnak a bűn fölött aratott győzelmére.
Valamennyi ív szobortalapzatként is szolgált. A szobrokat általában az építmény tetején helyeztek el. Oldalait gazdagon díszíthették domborművekkel. A feliratoknak (pl. az inkrusztált aranyozott bronzbetűk alkalmazásával) ornamentikus szerepük is volt.
Az ókori kelet nagy birodalmai kezdetben oszlopokat állítottak, hogy hirdessék az uralkodó országának győzelmét. Ahogy az oszlopokra, úgy a templomok kapuira is kerülhettek diadaljelentések.