Egyházi szláv nyelv
a keleti szláv egyházak liturgiai nyelve / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az egyházi szláv nyelv,[lower-alpha 1][1] más néven újegyházi szláv nyelv vagy egyszerűen szláv nyelv (anyanyelvi beszélői által használt név) a keleti ortodox egyház által használt konzervatív szláv liturgikus nyelv Fehéroroszországban, Bosznia-Hercegovinában, Bulgáriában, Észak-Macedóniában, Montenegróban, Lengyelországban, Oroszországban, Ukrajnában, Szerbiában, Csehországban, Szlovéniában, Szlovéniában és Horvátországban. A nyelv megjelenik többek közt még az Oroszországon kívüli orosz ortodox egyházban és az amerikai ortodox egyházban is.
egyházi szláv nyelv Церковнославѧ́нскїй Ѧ҆зы́къ ⱌⱃⰽⰲⰰⱀⱁⱄⰾⱁⰲⱑⱀⱄⰽⱜ ⰵⰸⰻⰽⱜ ⱌⰹⱃⱏⰽⱏⰲⱏⱀⱁⱄⰾⱁⰲⱑⱀⱐⱄⰽⱏⰹ ⱗⰸⱏⰻⰽⱏ | |
Az 1397-es egyházi szláv nyelvű Kijevi zsoltárkönyv | |
Beszélik | Kelet- Délkelet-Európa |
Beszélők száma | 0 fő |
Nyelvcsalád | indoeurópai nyelvcsalád balti-szláv nyelvcsalád szláv nyelvek délszláv nyelvek keleti délszláv nyelvek |
Írásrendszer |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Церковнославѧ́нскїй Ѧ҆зы́къ
ⱌⱃⰽⰲⰰⱀⱁⱄⰾⱁⰲⱑⱀⱄⰽⱜ ⰵⰸⰻⰽⱜ
ⱌⰹⱃⱏⰽⱏⰲⱏⱀⱁⱄⰾⱁⰲⱑⱀⱐⱄⰽⱏⰹ ⱗⰸⱏⰻⰽⱏ témájú médiaállományokat. |
Ezenkívül néhány, magát ortodoxnak nevező, de az ortodox egyházzal kapcsolatban nem álló egyház, például a montenegrói ortodox egyház és az orosz igaz ortodox egyház is használja a nyelvet. Az orosz óhitűek és az egyhitűek is egyházi szláv nyelvet használnak.
Egyházi szláv nyelvet használnak továbbá a szláv nyelvű országok görögkatolikus egyházai, valamint a horvát és cseh római katolikus egyház is.
Korábban a román területek is egyházi szláv nyelvet használtak a 17. század végéig, 18. század elejéig,[2] valamint a horvát katolikusok a kora középkorban.