Erdély
történelmi régió Romániában / From Wikipedia, the free encyclopedia
Erdély (románul Transilvania vagy Ardeal, németül Siebenbürgen vagy Transsilvanien, latinul Transsilvania vagy Transsylvania, erdélyi szász nyelven Siweberjen, törökül Erdelistan) földrajzi-történeti-politikai alakulat Közép-Európában, a Kárpát-medence keleti részén, a mai Románia területén. Ma már csak történelmi hagyományai, sajátos kultúrája és a regionális identitás miatt tekinthető önállónak.
Az „Erdély” lehetséges további jelentéseiről lásd: Erdély (egyértelműsítő lap). |
Erdély | |||
Vlegyásza-hegység | |||
| |||
Egyéb nevei | Transilvania / Ardeal Siebenbürgen Siweberjen | ||
Ország | Románia | ||
Népesség | |||
Népesség | ismeretlen | ||
Népsűrűség | 72,5 fő/km² Partiummal és Bánsággal együtt 74,9 fő/km² | ||
Vallás | ortodox, görögkatolikus, római katolikus református, unitárius, lutheránus | ||
Nyelv | román, regionális nyelv: magyar, szász, cigány, ruszin, szerb, bolgár, szlovák, cseh, horvát | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | Történelmi Erdély: 57 000 km² Partiummal és Bánsággal együtt 103 093 km² | ||
Térkép | |||
A jelenkori Erdély Románián belül sárga színnel kiemelve A történelmi Erdély, Belső-Erdély | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdély témájú médiaállományokat. |
Tágabb értelemben az Erdély vagy jelenkori Erdély elnevezés alatt ma többnyire Románia egész nyugati részét értjük, de nem mint egységes tartományt, hanem csak mint 16 megye összességét. Ez a terület magában foglalja Belső-Erdélyt, a Partiumot és a Bánság keleti nagyobb részét. E két utóbbi térség együtt Külső-Erdélynek is nevezhető.[1]
Szűkebb értelemben Erdély, a történelmi Erdély vagy Belső-Erdély ennek a nagyobb területnek a középső-keleti („Király-hágón túli”) részét jelenti, amely az egykori Magyar Királyságon belül bizonyos önállósággal rendelkezett (lásd Erdélyi Vajdaság). Belső-Erdély keleti felén található a Székelyföld történelmi tájegysége. Itt a legnagyobb ma a magyarok aránya Románián belül. Hivatalos nyelv a román.[2]
Erdély a középkorban a Magyar Királysághoz tartozott, majd a 16. század második felétől közel másfél évszázadig Erdélyi Fejedelemség néven a saját fejedelmei gyakorlatilag önálló államként kormányozták, egy laza török vazallusi függőség alatt[3]. A 17. század végétől a Habsburg Birodalom tartománya volt, nagyfokú autonómiát élvezve. 1867-től több mint fél évszázadig az Osztrák–Magyar Monarchián belül, tartományi önállóságát elveszítve, újra Magyarország szerves részét képezte, majd 1920-tól Románia része.