Rosidae
a zárvatermők egy csoportja / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Rosidae a zárvatermők egy csoportja. A hagyományos rendszertanok (pl. Cronquist-rendszer, Tahtadzsján-rendszer) a kétszikűek osztályának egy alosztályaként tartják számon. Az Angiosperm Phylogeny Group rendszertanaiban, így a legkorszerűbb APG IV-rendszerben is a rosids névvel jelzett kládnak feleltethető meg.
Ez a botanikai szócikk már figyelembe veszi a 2016-ban megjelent APG IV-rendszert a rendszertani részek tárgyalásakor. |
Rosidae | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Euphorbia heterophylla | ||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||
Rosids (APG) | ||||||||||||
Rendek[1] | ||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Rosidae témájú kategóriát. | ||||||||||||
Fosszíliáik a kréta időszak óta ismertek. Molekuláris órán alapuló becslések szerint a rosids csoport a kréta időszak apti vagy albai korszakában jelent meg, 125-99,6 millió évvel ezelőtt.[2][3] Az alkalmazott leírástól függően 16-20 rend tartozik ide, melyekbe mintegy 140 növénycsaládot sorolnak.[4]
Körülbelül 70 000 faj tartozik ide, ami az összes zárvatermőfaj több mint egynegyedét jelenti.[5][6]
A „rosids” név a „Rosidae” rendszertani néven alapul, amit általában alosztálynak tekintenek. 1967-ben Armen Tahtadzsján megmutatta, hogy a „Rosidae” név alapja a Friedrich Gottlieb Bartling által 1830-ban készített taxonleírás.[7] Ezt a csoportot nevezték át később „Rosidae”-ra; később különböző szerzők különféleképpen határolták be a taxont. A „rosids” név informális, azaz nincs hozzá rendelve semmilyen taxonómiai szint, mint amiket az ICBN osztogat. A rosids monofiletikus csoport, a kládok molekuláris filogenetikai vizsgálata alapján.
A 21. században a rosids csoport három, több ponton is különböző leírása használatos. Egyes szerzők idesorolják a Saxifragales és Vitales rendeket,[8] mások[9] mindkettőt kizárják a csoportból. Ebben a cikkben az APG IV-rendszer leírása szerepel, ami a csoportba tartozónak tekinti a Vitales rendet, de a Saxifragales-t nem.
A rosids és a Saxifragales együtt monofiletikus csoportot alkotnak.[5][9] Ez a 6 csoport egyike, melyek együtt a Pentapetalae kládot („ötszirmúak”, a core eudicots mínusz a Gunnerales rend) alkotják,[10] ahol a másik öt csoport a Berberidopsidales, Caryophyllales, Dilleniales, Santalales és az asterids. A csoportok közötti kapcsolatról még keveset tudunk.
A rosid klád morfológiailag igen változatos, így nehezen jellemezhető csoport. Gyakori, hogy az egyszerűbb, háromnyílású (pl. trikolpát) pollenszemeket összetettebb (pl. poliporát) virágporszem váltja fel.[11]
A rosids két alapegysége az önálló Vitales rend és az eurosids (valódi rosidák) nagy csoportja.
Az eurosids két, közel azonos méretű nagy csoportja:
- a fabids (Fabidae, eurosids I) és
- a malvids (Malvidae, eurosids II).
Korábban a Geraniales, Myrtales, Crossosomatales és Picramniales rendeknek az eurosids I-be foglalt leírását (sensu lato eurosids I) vagy külön kezelését (sensu stricto eurosids I) is megengedték, az APG III-rendszer azonban belátta a sensu lato leírás monofiletikusságát.[9] Az Apodanthaceae család az APG III eredeti publikációjában még a zárvatermők szintjén incertae sedis taxon volt – mivel a klorofillt nem tartalmazó parazita növényeknél a növényi leszármazási fa meghatározását általában nagyban segítő kloroplasztiszgének itt nem működő, ún. pszeudogének – azóta az eurosids csoporton belül sikerült Cucurbitales rendben elhelyezni a családot. A Huaceae családot pedig korábban a fabids-on belüli COM kládban nem tudták rendbe sorolni, az APG III és APG IV azonban már az Oxalidales rendben helyezte el.
A hagyományos rendszertanok (pl. Cronquist-rendszer, Tahtadzsján-rendszer, Borhidi-rendszer, Dahlgren-rendszer, Thorne-rendszer) ebben az alosztályban helyezték el a különféle élősködő növényeket összevonó óriásvirágúak (Rafflesiales) rendjét. Ez a szemlélet még a 2000-es évek elején is tartotta magát,[12] bár egyre több jel utalt a rend parafiletikus voltára. A molekuláris genetikai vizsgálatok eredményeinek hatására végül a rendet megszüntették, három osztályát pedig egymástól meglehetősen távol eső kládokba sorolták be.
Rendek
A rosids 17 rendből áll. Az alapi helyzetű Vitales renden kívül a 8-8 rendet tartalmazó fabids (eurosids I) és malvids (eurosids II) kládokból áll. Korábban négy rendet, a Geraniales, Myrtales, Crossosomatales és Picramniales a fabids és a malvids kládokon kívül írták le, vagy legfeljebb a malvids 'sensu lato'-hoz sorolták őket. 2009-ben azonban Hengchang Wang és társai javaslatot tettek arra, hogy a malvids csoportba foglalják bele a Geraniales, Myrtales, Crossosomatales és Picramniales rendeket is. Ezt a tágabb leírást az általuk elvégzett analízis igen erősen támogatta (100% bootstrapping). Egyes ide tartozó rendeket csak nemrég írtak le.[9] Ezek a Vitales,[13] Zygophyllales,[14] Crossosomatales,[15] Picramniales,[16] és Huerteales rendek.[17]
Az alább látható kladogram forrása az APG weboldal.[9]
eurosids |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A nitrogénkötő kládba nagy számú, nitrogénkötésre képes növény tartozik, melyek specializált gyökérgümői a légköri nitrogént megkötni tudó Rhizobia baktériumokat tartalmaznak. Nem minden növény képes erre a kládon belül.[18]
- Angiosperm Phylogeny Group (2016). „An update of the Angiosperm Phylogeny Group classification for the orders and families of flowering plants: APG IV”. Botanical Journal of the Linnean Society 181 (1), 1–20. o. DOI:10.1111/boj.12385.
- Archivált másolat. [2016. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 10.)
- Archiválva 2012. január 18-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2012. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 10.)
- Archivált másolat. [2021. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 10.)
- Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2, 152. oldal
- Nádori Attila et al. (szerk.), 2007: Britannica Hungarica XIX. kötet. Lexikon Kiadó, Budapest, ISBN 978 963 06 2350 6 p. 355.
- James L. Reveal. (1995). page 72 in Newly required suprageneric names in vascular plants. Phytologia 79(2):68-76
- Chalk, L. 1983. Wood structure. Pp. 1-51 [1-2 by C. R. Melcalfe], in Metcalfe, C. R., & Chalk, L., Anatomy of the Dicotyledons, Second Edition. Volume II. Wood Structure and Conclusion of the General Introduction. Clarendon Press, Oxford. ISBN 978-0-19-854559-0.
- John Hutchinson The Families of Flowering Plants 3rd edition. 1973. Oxford University Press.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rosids című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.