Felvilágosodás
18. századi európai kulturális és filozófiai mozgalom / From Wikipedia, the free encyclopedia
A felvilágosodás a legáltalánosabb meghatározások szerint nyugat-európai kiindulópontú szellemi, kulturális, filozófiai mozgalom, egyben kultúrtörténeti korszak volt a 17. század vége és a 19. század eleje között. A mozgalom hordozója a polgárság volt, de több társadalmi réteg törekvéseit fejezte ki, amelyek a gazdasági, politikai és kulturális egyenjogúsításáért küzdöttek. Szakítani kívánt a feudalizmus uralkodó ideológiájával, a római katolikus egyház által uralt vallással. Reformok útján kívánta átformálni a társadalmat és a gazdaságot, terjeszteni akarta a tudomány eredményeit, azaz a „világosságot”, és mindezzel fel akarta szabadítani az embert mint individuumot. Végső soron azonban a feudális társadalmi rend megdöntését, a polgári forradalmak, a kapitalizmus győzelmét készítette elő.[1][2][3]
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
A felvilágosodás gondolkodói az értelmet állították a középpontba, kritika alá vetették a hagyományos intézményeket, szokásokat, erkölcsöket. Céljuk az volt, hogy a világot „az irracionalitás, a babonák és a zsarnokság hosszú időszaka után a fejlődés útjára vezessék”. Az egyén boldogságát helyezték előtérbe, humanizmusukat az egyéni értékekre alapozták. Ez forradalmi folyamatokat indított el az emberi értelem, a természet, az Isten, a gazdaság és a társadalom szemléletében.
A felvilágosodás nagy alakjai mind az új, a haladás, a pozitív változás szorgalmazói, hírnökei voltak, ennyiben egyben a forradalom eszmei előkészítői, de a gyakorlatban közülük kevesen voltak valóban hívei a forradalmaknak, és még kevesebben vettek részt azokban.[4]
A kort nagy politikai változások jellemezték a kormányzásban, a nemzetalkotásban, a minden ember számára nagyobb jogokban és az olyan tekintélyelvű intézmények visszaszorításában, mint a nemesség és az egyház. A mozgalom készített elő több forradalmat szerte a világon, amelyek a liberalizmus, a szocializmus, a demokrácia és a kapitalizmus megszületéséhez és megszilárdulásához vezettek.
A konzervatív keresztény és jobboldali körök az „istentelen felvilágosodást” a modern nyugati liberalizmus kiindulópontjának tekintik és mint ilyennek a történelmi szerepét általában negatívan ítélik meg.[5]