Hippói Szent Ágoston
From Wikipedia, the free encyclopedia
Hippói Ágoston (latinul: Aurelius Augustinus Hipponensis) vagy egyházi nevén Szent Ágoston (Thagaste, Észak-Afrika, 354. november 13. – Hippo Regius, 430. augusztus 28.) hippói püspök, egyházatya, filozófus. Vele kezdődik a filozófia antropológiai fordulata.
„Szent Ágoston” lehetséges további jelentéseiről lásd: Szent Ágoston (egyértelműsítő lap). |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Hippói Szent Ágoston | |
Philippe de Champaigne festménye (1645–1650) | |
szerzetes, püspök, egyházatya | |
Születése | |
354. november 13. Thagaste | |
Halála | |
430. augusztus 28. (75 évesen) Hippo Regius | |
Tisztelete | |
Egyháza | Római katolikus egyház |
Tisztelik | Római katolikus egyház Ortodox kereszténység |
Sírhely | San Pietro in Ciel d'Oro |
Ünnepnapja | augusztus 28. Római katolikus egyház június 15. Ortodox kereszténység |
Irodalmi munkássága | |
Fő művei | Vallomások Az Isten Városáról A Szentháromságról |
[https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bhippo.html hippo.html Hippói Szent Ágoston a Catholic Hierarchy-n] | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hippói Szent Ágoston témájú médiaállományokat. |
Viszonylag későn, hosszú vívódás után, harminckét éves korában keresztelkedett meg és tért vissza szülőföldjére, ahol először pappá, majd 395-ben Hippo (ma: Annába) püspökévé szentelték. Számos vallási vitába keveredett, először a manicheusok, majd a donatisták és végül a pelagiánusok ellen. Ezek a viták jelentős írásokhoz is vezettek, amelyekből három mű emelkedik ki: a Vallomások, Az Isten Városáról és A Szentháromságról.
Ő a nyugati kereszténység egyik legbefolyásosabb filozófusa, egész Aquinói Tamásig. Szinte az egész középkor ideológiája belőle táplálkozott. Beleépítette a keresztény filozófiába mindazt, amit fontosnak gondolt nemcsak a neoplatonikusoktól, hanem Cicerótól, Platóntól, a sztoikus filozófiától is. Gondolkodói hagyatékának számos eleme máig él a keresztény teológiában és bölcseletben: ilyen a platonizmusa, a kegyelemről vagy az eredendő bűnről szóló tanítása, a predesztináció tana.[1] Gondolatai nemcsak a nyugati kereszténység fejlődése szempontjából voltak meghatározóak, hanem erkölcsi értékei normák maradtak Európa számára.[2] Ő dolgozta ki az „''igazságos háború''” elméletét is. Katolikus és protestáns irányzatok sora hivatkozott műveire, amelyeket a 17. századtól gondos kezek gyűjtöttek egybe és adtak közre egyre alaposabb és teljesebb nyomtatott kiadásokban.
A keleti kereszténységben viszont a tanításai sokkal vitatottabbak.[3] A vele kapcsolatos legvitatottabb tant, a filioque-t az ortodox egyház elutasította.[4] További vitatott tanításai közé tartoznak az eredendő bűnről, a kegyelem tanáról és az eleve elrendelésről alkotott nézetei.[4]