Mivel Laurázsia viszonylag régen elkülönült Gondwanától, a Holarktiszon meglehetősen sok a más flórabirodalmakban elő nem forduló növénycsalád, illetve -nemzetség:
Az arktikus flóraterület növényzete szegényes; a fás szárú növények szinte teljesen hiányoznak;
A pacifikus–észak-amerikai flóraterület a Sziklás-hegység vonulatától nyugatra található. A fás fajok közül aránylag kevés lombhullató; sok a fenyő és közöttük sok az endemikus, monotipikus nemzetség (Pseudotsuga, Libocedrus, Sequoia, Sequoiadendron);
Az észak-amerikai–boreális flóraterületÉszak-Amerika északi része; déli határa a tajga déli határa Észak-Kanadában és Alaszkában. Ez a tajga lényegesen fajgazdagabb eurázsiai analógjánál. Fő erdőalkotó fái:
Az atlantikus–európai flóraterületEurópa a Golf-áramlat hatásának kitett nyugati partvidékét és a közeli szigeteket öleli fel. A flóraterület éghajlata óceáni, enyhe.
Makaronézia flóraterület néven a Madeira-, az Azori- és a Kanári-szigeteket vonják össze. Ez azt jelenti, hogy a természetföldrajzi értelemben Makaronéziához sorolt Zöldfoki-szigetek a hasonnevű flóraterületnek nem részei; növényföldrajzilag ez a szigetcsoport az óvilági trópusok flórabirodalmához tartozik;
Az egyes fajok relatív gyakorisága erősen függ a csapadék éves mennyiségétől: a (lombhullató) vörösfenyő csak az öv legkontinentálisabb éghajlatú részein kerül túlsúlyba.
a közép-európai flóraterület átfogja a kelet-európai lombelegyes fenyveseket és a közép-európai lombos erdőket a mediterrán térségig. A mediterrán, atlanti és kontinentális kölcsönhatások aránylag gazdag flórát hoztak létre;
a turáni flóraterület (aralo-kaspi flóraterület) Európa és Közép-Ázsia határvidéke;
a többség szerint a kelet-ázsiai flóraterületen fejlődtek ki a mérsékelt övi lombfák, de legalábbis a juharfélék és a liliomfa-virágúak. Ez az egyetlen olyan térség, ahol az esős trópusi klíma fokozatosan megy át a mérsékelt övibe. Fás flórája Európáéhoz hasonló, de sokkal gazdagabb.
.png)
