Hőtágulási együttható
From Wikipedia, the free encyclopedia
Hőátadás folyamán a molekulákban az atomok közötti kötésben tárolt energia változik. Ha a tárolt energia nő, az atomok távolsága szintén növekszik. Ennek eredményeképpen a szilárd testek általában tágulnak hőmérsékletnövelés hatására, hűtés következtében pedig összehúzódnak. Néhány anyagnak negatív hőtágulási együtthatója van, ami azt jelenti, hogy hűtés esetén tágulnak (ilyen például a víz 0 és 4 C° között). A hőmérséklet-változásra adott választ a hőtágulási együttható fejezi ki:
A hőtágulási együtthatón (hőtágulási tényezőn) kétféle, rokon fogalmat értenek:
- lineáris hőtágulási együtthatót
- térfogati hőtágulási együtthatót
A térfogati hőtágulási együttható szilárd és folyékony anyagokra értelmezik. A lineáris hőtágulási együtthatónak csak szilárd testek esetében van jelentése, ezt gyakran használják a mérnöki számításoknál.