I. Ferenc magyar király
Ausztria császára / From Wikipedia, the free encyclopedia
Ferenc József Károly (németül: Franz Joseph Karl; Firenze, Toszkána, 1768. február 12. – Bécs, Ausztria, 1835. március 2.) Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák uralkodó főherceg, 1792-től a Német-római Birodalom utolsó császára II. Ferenc néven, és 1804-től az újonnan kikiáltott Osztrák Császárság első monarchája I. Ferenc néven, valamint magyar és cseh király 1835-ben bekövetkezett haláláig.
I. Péter Lipót toszkánai nagyherceg és Spanyolországi Mária Ludovika legidősebb fia, Mária Terézia magyar királynő unokája volt. Apja II. József császár halálát követően lett a Német-római Birodalom uralkodója, ezzel Ferenc főherceg a trón első számú várományosa. Még apja uralkodása idején kiadták a pillnitzi nyilatkozatot, majd Ferenc trónra kerülésével megkezdődött az első koalíciós háború a forradalmi Franciaországgal szemben. Ferenc császár vezető szereppel bírt Bonaparte Napóleon ellenfeleként a napóleoni háborúk során. A francia győzelemmel végződő austerlitzi csatát követően már békére törekedett Napóleonnal, 1810-ben legidősebb leányát, Mária Lujza főhercegnőt hozzáadva a császárhoz.
Napóleon 1804-ben kikiáltotta a Francia Császárságot, amire válaszul Ferenc felvette az osztrák császári címet. 1806-ban létrehozták a Rajnai Szövetséget francia vezetéssel, ami végül a Német-római Birodalom felbomlásához is vezetett. Később, a Ferenc császár és Metternich kancellár által vezetett bécsi kongresszuson létrehozták a Német Szövetséget, amelynek Ferenc császár lett az első elnöke egészen 1835-ös haláláig.
Ferenc császár négyszer házasodott, ám felnőttkort megért gyermekei csak második, Szicíliai Mária Terézia császárnéval való házasságából származtak. Unokái között van II. Napóleon francia császár (Napóleon egyetlen törvényes fia), továbbá I. Ferenc József osztrák császár és magyar király, I. Miksa mexikói császár, valamint II. Mária portugál királynő és II. Péter brazil császár is.