I. Károly angol király
Anglia és Skócia királya. / From Wikipedia, the free encyclopedia
I. Károly (angolul Charles I.; 1600. november 19.– 1649. január 30.) Anglia, Skócia és Írország királya 1625-től 1649-es kivégzéséig.
I. Károly | |
I. Károly a Térdszalagrenddel (Anthony van Dyck képe, kb. 1637) | |
Anglia királya | |
I. Károly | |
Uralkodási ideje | |
1625. március 27. – 1649. január 30. | |
Elődje | I. Jakab |
Utódja | II. Károly |
Skócia királya | |
I. Károly | |
Uralkodási ideje | |
1625. március 27. – 1649. január 30. | |
Elődje | VI. Jakab |
Utódja | II. Károly |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Stuart-ház |
Született | 1600. november 19. Dunfermline |
Elhunyt | 1649. január 30. (48 évesen) London |
Nyughelye | Szent György-kápolna |
Édesapja | I. Jakab angol király |
Édesanyja | Dániai Anna |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Bourbon Henrietta Mária angol királyné |
Gyermekei |
|
I. Károly aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Károly témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Károly VI. Jakab skót király második fiaként született. Apja 1603-ban megörökölte Anglia trónját és a családjával együtt oda költözött. 1612-ben meghalt az elsőszülött fiú, Henrik Frigyes és Károly lett a trón örököse. 1623-ban barátjával, Buckingham hercegével együtt nyolc hónapot külföldön töltött, hogy megkérjék Mária Anna spanyol infánsnő kezét. A tárgyalások - a katolikus házasságot ellenző angol közvélemény örömére - kudarcba fulladtak. Károly két évvel később, röviddel trónra lépését követően feleségül vette XIII. Lajos francia király húgát, Henrietta Máriát.
1625-ös megkoronázását követően nézeteltérésbe keveredett az angol parlamenttel. Károlynak meggyőződése volt, hogy Isten akaratából uralkodik és hogy saját lelkiismeretén kívül másnak nem tartozik számadással. Jövedelmeinek jelentős része a parlament által kivetett adókból származott, az országgyűlést azonban nem akarta összehívni, így különféle, vitatott jogcímeken szedett pénzt és alattvalói emiatt zsarnoknak tartották. Bár protestáns volt, a szélsőségesebb alattvalói, mint az angol puritánok vagy a skót presbiteriánusok katolikusszimpátiával vádolták, ráadásul katolikus nőt vett feleségül. Nem segítette hathatósan a harmincéves háborúban a protestáns felet és anglikán egyházbeli reformjai ellenállásra találtak. Amikor megpróbálta rákényszeríteni a skótokra az anglikán hitelveket, kitört a püspökháború, ami miatt angliai és skóciai ellenfelei közös ellenfélre leltek benne.
1642-ben kitört az angol polgárháború, amelyben Károly és royalista pártja az angol és skót parlamentekkel vette fel a harcot. 1645-ben a király vereséget szenvedett és megadta magát a skótoknak, akik hosszas tárgyalások után átadták őt az ún. hosszú parlamentnek. Károly nem volt hajlandó elfogadni az alkotmányos monarchiát, így továbbra is fogságban tartották. 1647 novemberében megszökött, de Wight szigetén elfogták. Titokban szövetséget kötött a skótokkal, de a parlament "újfajta hadserege" 1648 végére a polgárháború második hullámában is felülkerekedett. Károly hazaárulásért bíróság elé állították és 1649 januárjában lefejezték. A monarchiát felszámolták és Oliver Cromwell vezetésével megalakult a köztársaság (Commonwealth). A királyságot 1660-ban állították vissza, Károly fia, II. Károly visszahívásával.