III. Ferdinánd toszkánai nagyherceg
Toszkána nagyhercege / From Wikipedia, the free encyclopedia
III. Ferdinánd (Firenze, Toszkána, 1769. május 6. – Firenze, Toszkána, 1824. június 18.), Toszkána nagyhercege 1790 júliusa és 1801 márciusa, majd újra 1814 májusától 1824. június 18-án bekövetkezett haláláig. A napóleoni háborúk idején megfosztották a Toszkánai Nagyhercegségtől, cserébe előbb salzburgi (1803–1805), majd würzburgi választófejedelemi (1805–1806) rangot kapott, ez utóbbit 1806-ban nagyhercegi címre változtatták, amit 1814-ig viselt.
III. Ferdinánd | |
Joseph Dorffmeister portréja a könyvtárban tartózkodó Ferdinándról 1797-ben | |
Toszkána nagyhercege | |
III. Ferdinánd | |
Uralkodási ideje | |
1814. május 30. – 1824. június 18. | |
Elődje | Élisa Bonaparte |
Utódja | II. Lipót |
Uralkodási ideje | |
1790. július 22. – 1801. március 21. | |
Elődje | I. Péter Lipót |
Utódja | I. Lajos |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Habsburg–Toszkánai |
Született | 1769. május 6. Firenze, Toszkána |
Elhunyt | 1824. június 18. (55 évesen) Firenze, Toszkána |
Nyughelye | San Lorenzo-templom |
Édesapja | II. Lipót német-római császár és magyar király |
Édesanyja | Spanyolországi Mária Ludovika |
Házastársa | Szicíliai Lujza Mária (1790–1802) Szászországi Mária Ferdinanda (1821–) |
Gyermekei | II. Lipót toszkánai nagyherceg Mária Lujza apátnő Mária Terézia szárd–piemonti királyné |
Vallás | római katolikus |
III. Ferdinánd aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Ferdinánd témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ferdinánd volt I. Péter Lipót toszkánai nagyherceg és Mária Ludovika második fia, Mária Terézia császárné unokája. Miután nagybátyja, II. József császár 1790-ben örökös nélkül elhunyt, a császári trónt Ferdinánd apja örökölte. Ekkor, 1790. július 22-én, huszonegy éves korában került Toszkána élére. Kétszer házasodott, ám gyermekei csak első, Lujza Máriával való kapcsolatából születtek. Ferdinánd egyúttal a Habsburg–Lotaringiai-ház toszkánai mellékágának alapítója is volt.
Uralkodóként követte apja felvilágosult abszolutista irányvonalát. A francia forradalom idején Ferdinánd volt az első európai uralkodó, aki elismerte a Francia Köztársaságot. Vonakodva ugyan, de belépett a Bonaparte tábornokkal szembeni első koalíciós háborúba, ám ő volt az első, aki felmondta azt és különbékét kötött a franciákkal. Ennek ellenére a sikeres itáliai hadjáratot folytató Napóleon seregei bevették országát és az aranjuezi szerződésben kimondták trónfosztását. A bécsi kongresszus 1814-ben végül visszaállította címét, amit egészen 1824-ben malária okozta haláláig viselt is. Egyetlen felnőttkort megért fia, Lipót követte.