III. Frigyes német-római császár
(1415–1493) német-római császár / From Wikipedia, the free encyclopedia
III. Frigyes (németül: Friedrich III.; Innsbruck, Osztrák Hercegség, 1415. szeptember 21. – Linz, Osztrák Főhercegség, 1493. augusztus 19.), a Habsburg-házból származó osztrák herceg, aki német király 1440-től IV. Frigyes néven, német-római császár 1452-től, valamint osztrák uralkodó főherceg V. Frigyes néven 1457-től 1493-as haláláig. Ő volt uralkodóházának első tagja a Német-római Birodalom császári trónján, egyúttal a negyedik Habsburg-házi német király (I. Rudolf, I. Albert és II. Albert királyt követően), továbbá ő volt az utolsó előtti császár, akit a pápa koronázott meg (V. Miklós pápa), és az utolsó, akit Rómában.
III. Frigyes | |
Hans Burgkmair festménye | |
Német-római császár | |
III. Frigyes | |
Uralkodási ideje | |
1452. március 19. – 1493. augusztus 19. | |
Koronázása | Róma 1452. március 19. |
Elődje | Zsigmond |
Utódja | I. Miksa |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Habsburgok |
Született | 1415. szeptember 21. Innsbruck |
Elhunyt | 1493. augusztus 19. (77 évesen) Linz |
Nyughelye | Szent István-székesegyház 1493. december 6. |
Édesapja | II. Ernő osztrák herceg |
Édesanyja | Mazóviai Cymburgis |
Házastársa | Portugáliai Eleonóra |
Gyermekei | I. Miksa német-római császár Kunigunda bajor hercegné |
Vallás | nyugati keresztény |
III. Frigyes aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Frigyes témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Frigyes 1415-ben született Innsbruckban, II. Ernő osztrák herceg és Mazóviai Cymburgis elsőszülött fiaként. Koronázását megelőzően Stájerország, Karintia és Krajna uralkodója 1424-től, majd 1439-től unokaöccse, Utószülött László gyámjaként az Osztrák Hercegség régense. 1440-ben választották az elhunyt II. Albert után német királynak, majd 1452-ben császárrá koronázták. Negyvenegy évig tartó uralkodásával ő volt a leghosszabb ideig regnáló német monarcha.
Uralkodása alatt inkább törekedett arra, hogy növelje az osztrák örökös tartományok területét, és kevésbé foglalkozott a birodalmi ügyekkel. Dinasztikus politikája révén a bécsújhelyi kongresszus során elérte, hogy később uralkodóháza szerezhesse meg a magyar trónt, valamint a Burgundi Hercegség házasság útján történő megszerzésével megalapozta a későbbi Habsburg Birodalom hatalmi túlsúlyát Európában. Uralkodása alatt kezdett terjedni a mondás, „Bella gerant alii, tu felix Austria nube” azaz „Háborúskodjanak mások, te boldog Ausztria, házasodj!”.[1]