III. Fülöp spanyol király
Spanyolország uralkodója / From Wikipedia, the free encyclopedia
III. Fülöp (spanyolul: Felipe III; Madrid, Spanyolország, 1578. április 14. – Madrid, Spanyolország, 1621. március 31.), Spanyolország királya, egyúttal II. Fülöp (portugálul: Filipe II) néven Portugália, továbbá Nápoly, Szicília és Szardínia királya, valamint Milánó hercege 1598-tól 1621-ben bekövetkezett haláláig. A Habsburg-ház spanyol ágának tagja, egyben uralkodóháza harmadik monarchája a spanyol történelemben.
III. Fülöp | |
III. Fülöp 1615 körüli egész alakos álló portréja, nyakában az Aranygyapjas rend medáljával | |
Spanyolország királya | |
III. Fülöp | |
Uralkodási ideje | |
1598. szeptember 13. – 1621. március 31. | |
Elődje | II. Fülöp |
Utódja | IV. Fülöp |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Habsburg |
Született | 1578. április 14. Madrid, Spanyolország |
Elhunyt | 1621. március 31. (42 évesen) Madrid, Spanyolország |
Nyughelye | El Escorial-i királyi kolostor 1621. április 4. |
Édesapja | II. Fülöp spanyol király |
Édesanyja | Ausztriai Anna |
Házastársa | Ausztriai Margit |
Gyermekei | Anna francia királyné IV. Fülöp spanyol király Mária Anna német-római császárné Károly infáns Ferdinánd bíboros-infáns |
Vallás | római katolikus |
III. Fülöp aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Fülöp témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fülöp volt II. Fülöp spanyol király és negyedik feleségének egyben unokahúgának, Ausztriai Anna királynénak negyedik gyermeke. Testvére, Diego Félix 1582-es halálával megkapta az Asztúria hercege címet, ezzel ő lett apja és a Spanyol Birodalom örököse. Fülöp szüleihez hasonlóan közeli kapcsolatban állt hitvesével: 1599-ben feleségül vette unokatestvérét, Ausztriai Margitot, II. Ferdinánd német-római császár nővérét. Házasságukból származott a későbbi IV. Fülöp és Anna francia királyné, XIV. Lajos édesanyja is.
Ugyan Spanyolországban a Jámbor Fülöp ragadványnévvel illetik, közel huszonhárom éves regnálását túlnyomórészt negatívan értékelik. Uralkodásának első felében jelentkező gazdasági nehézségek az ország államcsődjéhez és fizetésképtelenné válásához vezetett (1607). A 20. századi történetírás úgy írja le, mint egy középszerű és jelentéktelen ember, egy csapnivaló uralkodó, akinek egyetlen erénye a kicsapongások hiánya volt. Különösen sok kritikát kapott már kortársaitól is főminisztere, Lerma hercegének túlkapásai és korrupciója miatt. Mindazonáltal uralkodása alatt köttetett az átmeneti békét hozó tizenkét éves fegyverszünet (1609–21) az Egyesült Tartományokkal, valamint kezdetben sikeresen tudta bevonni országát a harmincéves háborúba (1618–48) is.