III. Henrik francia király
az utolsó Valois-házi francia király (1574–1589) / From Wikipedia, the free encyclopedia
III. Henrik (franciául: Henri III, lengyelül: Henryk; Fontainebleau, Francia Királyság, 1551. szeptember 19. – Saint-Cloud, Francia Királyság, 1589. augusztus 2.), Valois-házból származó francia királyi herceg, előbb Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme 1573 és 1575 között, majd fivére örökös nélkül való halálát követően Franciaország királya 1574-től 1589-ben való merénylet általi haláláig. A Capeting-ház Valois-házának utolsó uralkodója a francia trónon.
III. Henrik | |
Franciaország királya | |
III. Henrik | |
Uralkodási ideje | |
1574. május 30. – 1589. augusztus 2. | |
Koronázása | Reimsi katedrális 1575. február 13. |
Örököse | Ferenc Herkules |
Elődje | IX. Károly |
Utódja | IV. Henrik |
Lengyelország királya | |
Valois Henrik | |
Uralkodási ideje | |
1573. május 16. – 1575. május 12. | |
Koronázása | Waweli székesegyház 1574. február 21. |
Elődje | II. Zsigmond Ágost |
Utódja | Anna és Báthory István |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Valois–Angoulême |
Született | 1551. szeptember 19. Fontainebleau |
Elhunyt | 1589. augusztus 2. (37 évesen) Saint-Cloud |
Nyughelye | Saint-Denis-székesegyház |
Édesapja | II. Henrik francia király |
Édesanyja | Caterina de’ Medici |
Házastársa | Lotaringiai Lujza |
Vallás | római katolikus |
III. Henrik aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Henrik témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
II. Henrik francia király és Medici Katalin királyné negyedik fiaként nem számoltak azzal, hogy örökli majd apja trónját, így alkalmas jelöltnek számított a Lengyel–Litván Unió megüresedett trónjára, amelyre 1573-ban, huszonegy éves korában meg is választották. Rövid uralkodása alatt elismerte a lengyel nemesség királyválasztó jogát, majd 1574-ben elhagyta az országot, hogy utód nélkül elhunyt fivére, IX. Károly örökébe lépjen.
A Francia Királyságot ekkor vallásháborúk sora sújtotta, Henrik tekintélyét pedig aláásták a külső hatalmak által támogatott radikális politikai csoportok: a Katolikus Liga (Spanyolország és a pápa által), a protestáns hugenották (Anglia és a németalföldi rendek támogatásával) és a Malcontents (saját öccse, Ferenc, Alençon hercege és azon katolikus és protestáns arisztokraták pártja, akik szembe helyezték magukat Henrik abszolutista elképzeléseivel). Fivére, Ferenc herceg halálát követően a vallásháborúk utódlási válságba és „a három Henrik háborújába” csapott át. Henrik örököséül távoli unokatestvérét, a protestáns III. Henrik navarrai királyt jelölte meg, akit a Liga vezetője, Henrik, Guise hercege nem támogatott, helyette a katolikus Charles de Bourbon roueni érseket akarta Henrik örökösének.
1589-ben Jacques Clément radikális katolikus szerzetes egy tőrszúrással megsebesítette a királyt, aki másnap belehalt sérüléseibe. Utódja végül Navarrai Henrik lett, aki miután áttért a katolikus vallásra IV. Henrik néven Franciaország első Bourbon-házi királya lett.