III. Pál pápa
a római katolikus egyház 220. pápája / From Wikipedia, the free encyclopedia
III. Pál, eredeti nevén: Alessandro Farnese (Canino, 1468. február 29. – Róma, 1549. november 10.) a 220. római pápa 1534-től haláláig. Az egész Itáliában jelentős vagyonnal és hatalommal rendelkező Farnese-család sarja az egyháztörténet különös korszakában élt. VI. Sándor, a Borgia pápa szeretőjének bátyjaként került a bíborosi kollégiumba, ám későbbi előretörését nem kapcsolatainak, hanem kiemelkedő egyéniségének és tehetségének köszönhette. Sokak szerint Pál pontifikátusa határvonalat képez a reneszánsz egyházfők és az igazi reformpápák között.
III. Pál pápa | |||||
a katolikus egyház vezetője | |||||
Tiziano 1543-as festményén | |||||
Eredeti neve | Alessandro Farnese | ||||
Született | 1468. február 29. Castello dell'Abbadia | ||||
Megválasztása | 1534. október 13. | ||||
Beiktatása | 1534. november 1. | ||||
Pontifikátusának vége | 1549. november 10. | ||||
Elhunyt | 1549. november 10. (81 évesen) Róma | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Pál pápa témájú médiaállományokat. |
III. Pál hihetetlen energiával látott neki pontifikátusának, mivel a katolikus egyházat újra vezető hatalommá és hiteles egyházzá akarta tenni. Már megválasztásától kezdve törekedett egy egyetemes zsinat összehívására, de ennek megvalósítását V. Károly német-római császár és I. Ferenc francia király rivalizálása sokáig hátráltatta. Végül Nizzában sikerült kibékítenie a feleket, majd összehívta az első nagy reformgyűlést, a tridenti zsinatot. Nevéhez kötődik a protestáns hitelvek megvitatása, a pápai állam belügyeinek alapos átalakítása és a kifosztott Róma újjáépítése is.