Imám
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az arab eredetű imám szó (perzsául emám, törökül, indonézül és malájul imam) szó szerinti jelentése „vezető”. Az iszlámban többféle jelentésben is szerepel. A szunniták köznapi szóhasználatában a mecsetekben imát vezető, vallásos tekintetben tapasztalt muszlimot jelöli az imám kifejezés, de emellett jeles személyiségek tiszteleti címe is lehet: imámnak nevezték a kalifákat és a kiemelkedő, jeles vallástudósokat (például as-Sáfiít, a 8-9. századi, madzhabot alapító jogtudóst).
Arab |
إمام |
Tudományos átirat |
imām |
Fordítás |
vezető |
Az imám a síita iszlámban tett szert nagyobb jelentőségre. A síiták szerint az imámok Mohamed próféta és veje-unokaöccse, Ali ibn Abi Tálib leszármazottai, akik – szemben a más származású kalifákkal – mindennemű hatalom mindenkori legitim birtokosai, akik imámi rangjukkal együtt természetfeletti erőt örökítenek át utódaikra.