francia barokk zeneszerző, zeneelméleti író From Wikipedia, the free encyclopedia
Jean-Philippe Rameau (Dijon, 1683. szeptember 25. – Párizs, 1764. szeptember 12.) francia barokk zeneszerző, zeneelméleti író. Zenei munkássága kiemelkedő, a mai összhangzattan, a hármashangzat, a dúr- és moll-konszonancia törvényszerűségeinek létrehozója.
Jean-Philippe Rameau | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1683. szeptember 25. Franciaország Dijon |
Származás | francia |
Elhunyt | 1764. szeptember 12. (80 évesen) Párizs |
Sírhely | Church of Saint Eustache |
Házastársa | Marie-Louise Mangot |
Gyermekei | Claude-François Rameau |
Iskolái | Collège des Godrans |
Pályafutás | |
Műfajok | opera, klasszikus zene |
Hangszer | csembaló |
Díjak | Szent Mihály Lovagrend |
Tevékenység | zeneszerző |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Philippe Rameau témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rameau tizenegy gyermekes családba született, Dijonban. A helyi gimnáziumban tanult, majd 18 éves korában zenei tanulmányútra ment Milánóba. Rövid idejű zenészi feladatok ellátása után, 1715-ben a clermont-i katedrálisban vállalt orgonista állást. Miközben Párizsban és Lyonban tökéletesítette zenei tudását, megírta csembalóra első sorozatát. 1722-ben megjelent első nagy elméleti műve, a Traité de l’harmonie (Tanulmány a harmóniáról). A következő évben – miután összeveszett clermont-i munkaadóival – Párizsba költözött. Már korosnak számított, amikor találkozott Alexandre Le Riche de La Pouplinière nevű mecénásával, a kor ismert zenebarátjával, bankárral. Az ő segítségével utat talált a nagyoperához és a királyi udvarhoz. A Nagyoperában bemutatták Hippolyte et Aricie című operáját, amelynek szövegét Jean Racine Phaedrája nyomán Simon-Joseph Pellegrin írta. Az operának, de magának Rameau-nak is meg kellett küzdeni Lully – halála után is ható – népszerűségével és a divatos olasz operákkal, ezért lassan érett meg a győzelme. Művei sorát – jelentős sikerek mellett – felemásan fogadta a közönség, utolsó művét teljes értetlenség övezte. Végül azonban Rameau még megérte, hogy művei a francia kultúra elismert részévé váltak, és hogy korának megítélése szerint is nevéhez a francia zene történetének új korszaka fűződik. XV. Lajos király is elismerte munkásságát, 1750-ben a Compositeur de la musique du cabinet du Roy (a királyi kabinet zeneszerzője) pozícióval tüntette ki.
Rameau operáiban a Lullyvel való szembenállás fontos momentum. „Lullynek színészekre van szüksége, nekem énekesekre” – mondta. A Les indes galantes (A gáláns Indiák) és a Castor et Pollux című operái nagy sikert hoztak számára, ami meghatározta helyét a Lully utáni francia zenében, új korszakot nyitott hazája zenei életében. Az egész európai zenetörténetben is fontos a szerepe: úttörője lett az újabb opera- és szvitirodalomnak, zeneelméleti írásaival pedig megalapozója lett a modern zenei gondolkodásnak. Rameau-t tekintik a mai összhangzattan megalapítójának, aki – többek között – megállapította a hármashangzat, a dúr- és moll-konszonancia törvényszerűségeit.
Gavotte és variációk 1 Gavotte és variációk 2 Gavotte és variációk 3 Gavotte és variációk 4 Gavotte és variációk 5 Gavotte és variációk 6
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.