Königsberg (Poroszország)
egykori porosz, majd német város / From Wikipedia, the free encyclopedia
Königsberg (németül hivatalosan Königsberg in Preußen, régies magyar nevén Königsberga[1]), 1946 óta Kalinyingrád, lengyelül Królewiec, litvánul Karaliaučius, latinul Regiomontum a Balti-tenger partjához közel, a Prégel folyó a Friss túrzásba való torkolatánál fekvő egykori porosz, majd német kikötő- és kereskedőváros, hanzaváros, a Német Lovagrend, majd Poroszország és Németország egyik fontos tartományi és kulturális központja, 1701-től a porosz királyok koronázóvárosa, a 20. században a német hadiflotta egyik fontos bázisa.[2] Lübeck mellett Königsberg marcipángyártása tett szert világhírnévre.[3]
Königsberg | |||
Kalinyingrád | |||
A Königsbergi vár a 19. század végén (utólag színezett litográfia) | |||
| |||
Névváltozatok | Königsberg in Preußen, Königsberg i. Pr., Königsberg (Pr), Königsberga | ||
Alapítás | 1255 | ||
Alapító | Német Lovagrend | ||
Megszűnés | 1946 | ||
Oka | szovjet annexió | ||
Lakói | kelet-poroszországi németek | ||
Beszélt nyelvek | német, jiddis, lengyel | ||
Tszf. magasság | 48 m | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 54° 42′ 41″, k. h. 20° 30′ 34″54.711472222222, 20.509305555556 | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Königsberg témájú médiaállományokat. |
A Német Lovagrend által 1255-ben egy Twangste elnevezésű porosz település helyén Königsberg néven alapított egykori német város a német lovagrendi állam, majd a Porosz Hercegség fővárosaként, később a porosz királyok koronázóvárosaként, a Porosz Királyság fővárosának Berlinbe való 1701-es áthelyezése után pedig Kelet-Poroszország tartományi székhelyeként szolgált. Königsberg a Német Császárság 1871-ben történt alapításától 1945-ig a legkeletebbre fekvő német nagyvárosnak számított, amely a Kelet-Poroszországot a Németország többi részétől területileg elválasztó 1920-as Versailles-i békeszerződés értelmében kialakított lengyel korridor(wd) kialakítása után is meg tudta tartani az országon belüli fontos kulturális, gazdasági és közlekedési szerepét.
A második világháború alatti brit légitámadások és az 1945-ös königsbergi csata során szinte teljesen elpusztított, majd a Vörös Hadsereg által elfoglalt várost a potsdami konferencia értelmében Kelet-Poroszország északi felével együtt a Szovjetunió annektálta, megmaradt német lakosságát elűzte, történelmi épületállományának nagy részét szisztematikusan eltávolította és immár Kalinyingrád néven szovjet mintavárosként építette újjá. Kalinyingrád a Szovjetunió felbomlása óta Oroszország exklávéjának, a Lengyelország és Litvánia között található Kalinyingrádi terület (oroszul Калининградская область, Kalinyingrádszkaja oblaszt) székhelye.
Az 1544-ben alapított Albertina egyetemnek (Albertus-Universität zu Königsberg) is otthont adó egykori hanzaváros kiemelkedő jelentőséggel bírt a német kultúra és történelem számára. A városban élt és alkotott többek között Immanuel Kant, Lovis Cortinth, E. T. A. Hoffmann, Hannah Arendt, Käthe Kollwitz és Simon Dach. Poroszország 18. századi kulturális virágkorát a német történetírás a „königsbergi évszázadként" (németül Königsberger Jahrhundert [de]) tartja számon.[4] A 13. és 20. század között többségileg németajkú város ugyanakkor fontos hatással volt a litván és lengyel kulturális fejlődésre is: 1547-ben Königsbergben jelent meg az első litván nyelven nyomtatott könyv, valamint 1551-ben az Új Testamentum első lengyel nyelvű fordítása is.[5]