Középkori latin irodalom
From Wikipedia, the free encyclopedia
Középkori latin irodalom alatt a középkor (hagyományosan 476–1492) évszázadaiban létező (európai) – a klasszikus latin nyelvtől némileg eltérő – középkori latin nyelvű irodalmat értik, melynek előzménye egyfelől a római irodalom, másfelől az ókeresztény irodalom volt. Mivel a középkor végével nem ért véget a latin nyelvű irodalom művelése, újkori latin irodalomról is lehet beszélni, de ezt általában már a nemzeti irodalmakhoz sorolják.
Középkori latin irodalom | |
6–15. század | |
Elterjedése | Európa nyugati és középső részén |
Világtörténelmi korszak | középkor |
Eredete | római irodalom, ókeresztény irodalom |
Belőle fejlődött ki | újkori latin irodalom angol irodalom ír irodalom holland irodalom francia irodalom német irodalom olasz irodalom spanyol irodalom portugál irodalom dán irodalom norvég irodalom svéd irodalom cseh irodalom lengyel irodalom magyar irodalom |
Jellemzői | |
Híres alakjai | Beda Venerabilis Hrabanus Maurus Aquinói Szent Tamás Clairvaux-i Szent Bernát |
Jellemző műfajai | geszta, krónika, homília, legenda, példabeszéd, misztériumdráma, martirologium, summa, tractatus, szentéletrajz, levél, exegézis |
Híres művei | Historia ecclesiastica gentis Anglorum De universo Summa Theologiae Legenda aurea |
Írástípus | latin írás |
Könyvtárak | http://patristica.net/latina/, https://corpuschristianorum.org/ |
A középkori latin irodalom tulajdonképpen egyenes ági leszármazottja a késő ókori latin irodalomnak. Bár a középkor folyamán a latin nyelvből fokozatosan különböző vulgáris latin-, úgynevezett újlatin nyelvek alakultak ki, és a latin nyelv lassan holt nyelvvé vált; azonban a nyugati keresztény egyház (az 1054-es egyházszakadástól római katolikus egyház) hivatalos nyelve a népvándorlást és a germán népek, nyelvek terjeszkedését követően is a latin maradt. Az egyház viszont nagy befolyással volt az oktatásra, a tudományosságra, filozófiára, így a római klasszikus szerzők ismerete továbbra is kimutatható, és – ha nem is voltak mindig példaképek – oktatási szempontból felhasználták a műveiket. A középkori latin irodalom műfaji és formai gazdagsága önálló fejlődés eredménye, amely ugyanakkor állandó kapcsolatban volt a népnyelvi költészettel is. Sem irodalmi, sem nyelvi tekintetben nem egyöntetű, hiszen 1000 évnél tovább volt különböző népek kultúrájának hordozója – fő jellemvonása talán mégis a klasszikus latin irodalom tömörségével szemben a részletező kedv. A középkori latin irodalom nagy hatást gyakorolt a későbbi századokra, és nélküle elképzelhetetlen a mai európai kultúra.[1]
A középkori latin irodalom alkotásainak jelentős gyűjteménye a 19. század közepén összeállított Patrologia Latina gyűjtemény, mely az ókeresztény időktől a 13. század elejéig bocsát közre írókat. A hivatkozott szócikkből ezek digitalizált változatai elérhetőek (Középkori írók: PL 63–217).
- Jegyzet: A szócikk a Világirodalmi kisenciklopédia 671–674. oldalán felvázolt irodalmi korszakokat követi.