Kazettás mennyezet
From Wikipedia, the free encyclopedia
A kazettás mennyezet (olasz: cassetta → doboz) mélyített négy- vagy sokszögű mezőkkel ellátott boltozott felület vagy síkfödém,[1] szabályos elrendezésben. A kazetta lehet üres, de díszítések, színek vagy festmények is kitölthetik. Főleg az ókorban, a reneszánszban és a barokkban kedvelték.[2]
A festett kazettás mennyezetek a magyar népművészet és egyházi művészet szemet gyönyörködtető alkotásai a reneszánsz kora óta. A reformáció sok mindenben az ősegyház egyszerűségét hozta vissza a kereszténységbe. Különösen a református és unitárius gyülekezetek templomainak falát lemeszelték, egyszerűsödött a templomok belső bútorzata is. Központi szerepet kapott az igehirdetés helye, a szószék, és az úrvacsora kiosztásának helye, az úrasztala vagy az oltár. Az ünnep azonban mindig megkövetelte azt, hogy különös gondossággal alakítsa ki a közösség, akár az egyszerű helyszíneket is.