Konrad Lorenz
osztrák zoológus, 1973-as orvosi nobeldíjas / From Wikipedia, the free encyclopedia
Konrad Zacharias Lorenz (Bécs, 1903. november 7. – Bécs, 1989. február 27.) osztrák zoológus, ornitológus, az úgynevezett klasszikus összehasonlító magatartáskutatás úttörője, illetve a modern etológia egyik megalapítójának is szokták nevezni. Ő maga ezt a kutatási területet 1949-ig „állatpszichológiának” hívta, és a német nyelvterületeken őt tekintik e terület alapító atyjának. 1973-ban Karl von Frisch-sel és Nikolaas Tinbergennel megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott az „egyéni és szociális viselkedésminták felépítésével és működésével kapcsolatos felfedezéseiért“.[2]
Konrad Lorenz | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1903. november 7. Bécs |
Elhunyt | 1989. február 27. (85 évesen) Bécs |
Sírhely | Sankt Andrä-Wördern |
Ismeretes mint |
|
Nemzetiség | osztrák |
Házastárs | Margarethe Gebhardt |
Szülei | Adolf Lorenz |
Iskolái | |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Columbia Egyetem, Bécsi Egyetem[1] |
Pályafutása | |
Szakterület | Orvostudomány, Természettudomány, Neurológia, Zoológia, Etológia, Filozófia |
Tudományos fokozat |
|
Szakmai kitüntetések | |
| |
A Wikimédia Commons tartalmaz Konrad Lorenz témájú médiaállományokat. |
Rupert Riedllel és Gerhard Vollmerrel együtt Lorenz az evolúciós ismeretelmélet egyik megalapozója, az 1941-es „Kant tanítása az a prioriról, a jelen biológiájának tükrében” című folyóiratcikke iránymutatóvá vált ezen a területen.[3] Önmaga által saját főművének tartott „A tükör hátoldala” című könyvében dolgozta ki alaposabban elképzeléseit a genetikus háttérnek és a civilizációnak az emberi tudatra gyakorolt hatásairól. Idősebb korában mint társadalomkritikus közéleti szerepet is vállalt, és Ausztriában a zöld mozgalom egyik vezető alakja lett.