Lív nyelv
From Wikipedia, the free encyclopedia
A lív nyelv (lívül: rāndakēļ ’parti nyelv’, līvõ kēļ ’lív nyelv’; lettül: lībiešu valoda ’lív nyelv’) a finnugor nyelvek balti-finn ágának déli csoportjához tartozó nyelv, amelyet a mai Lettország nyugati területén beszéltek. A lív nyelv 2013-ban hivatalosan kihalt az utolsó anyanyelvi beszélő halálával,[1] mióta azonban Lettországban az egyetemen tanulható, a lett egyetemi ifjúság szűk körének tanult nyelve lett. A lív nyelv nem tévesztendő össze a lett nyelv lív nyelvjárásával.
Lív nyelv līvõ kēļ, rāndakēļ | |
Beszélik | Lettország Észtország |
Terület | Baltikum |
Színhelye és használata | kihalt 2013-ban[1] |
Beszélők száma | második nyelvként: B1 fokon kb. 40, A1-A2 fokon kb. 210[2] fő |
Nyelvcsalád | Uráli nyelvcsalád Finnugor nyelvek Finn-permi nyelvek Finn-volgai nyelvek Balti finn nyelvek Déli csoport |
Írásrendszer | latin írás |
Nyelvkódok | |
ISO 639-3 | liv |
A Lív partvidék védett kulturális-történeti övezet, amely 12 települést foglal magába Lettország Kurlandi-félszigetének északnyugati csücskén. | |
A Wikimédia Commons tartalmaz līvõ kēļ, rāndakēļ témájú médiaállományokat. |
Rokonnyelvei közül az észt áll hozzá a legközelebb, és ez hatott rá a leginkább, bár sok balti-finn tulajdonságát megőrizte, nagy hatást gyakorolt rá a lett nyelv is, amely hatás megmutatkozik mind a hangtan, mind a nyelvtan, mind a szókészlet területén. Különlegessége, hogy a lívben találjuk a legkevesebb névszói esetet a balti-finn nyelvek közül. Az egyes szavak esetében fellépő tőbelseji váltakozások és a többes számban megfigyelhető többesszámjel- és esetrag-egybeolvadások miatt a lív tett szert a legtöbb flektáló tulajdonságra a finnségi nyelvek közül. Egyedül itt őrződött meg a datívusz-rag. A lívben nem létezik a fokváltakozás jelensége. A lívben maradt meg a legjobban a tagadó ige ragozása.