Liberum veto
From Wikipedia, the free encyclopedia
A liberum veto (latin kifejezés, jelentése: szabad vétó, tiltakozási jog) egy parlamentáris eszköz volt a Lengyel-Litván Unió fennállása idején. Tiltakozási lehetőség volt, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy ha a törvényhozó szejm bármelyik képviselője, úgy gondolta, a határozat végrehajtása ellen tiltakozhatott, és ezzel bármely határozatot semmissé tehetett. Ehhez mindösszesen a latin Sisto activitatem! vagy a lengyel (nem engedem) felkiáltással kellett élnie. A szabály a XVI. század közepétől a XVIII. század végéig volt a lengyel parlamentáris élet része. Alapja az a tétel volt, hogy mivel minden lengyel és litván nemes egyenlőnek számított, ezért mindent közfelkiáltással kellett elfogadni, ellenszavazat nélkül. A liberum veto egy fontos politikai eszköz volt, ami megerősítette a demokratikus hatalomgyakorlást és a királyi hatalom ellenőrzését, és szembement az európai trendekkel, amelyek a végrehajtó hatalom erősödését hozták (abszolút monarchia).
Ugyanakkor főként a XVIII. század vége felé az egyik oka volt a Lengyel-Litván Unió szétesésének, ugyanis a külföldi ellenséges hatalmak gyakran fizettek le képviselőket, hogy bevessék az eszközt, effektíve megbénítva a törvényhozást. Ennek következtében az állam meggyengült, és akadálytalanul kerülhetett sor Lengyelország felosztására. 1573 és 1763 között körülbelül 150 alkalommal ülésezett a szejm, és ennek harmada eredménytelen volt a liberum veto miatt.