(1879–1942) magyar író, újságíró, szerkesztő From Wikipedia, the free encyclopedia
Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. július 2.[1] – Budapest, Józsefváros, 1942. szeptember 5.[2]) magyar író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom egyik legjelentősebb alakja.
Móricz Zsigmond | |
1920 körül (Székely Aladár felvétele) | |
Élete | |
Született | 1879. július 2. Tiszacsécse |
Elhunyt | 1942. szeptember 5. (63 évesen) Budapest, Magyar Királyság |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Nemzetiség | magyar |
Házastársa | Holics Eugénia (1905–1925) Simonyi Mária (1926–1937) |
Gyermekei | |
Pályafutása | |
Írói álneve | Zicshy |
Móricz Zsigmond aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Móricz Zsigmond témájú médiaállományokat. |
Móricz Zsigmond 1879-ben született Tiszacsécsén. Édesanyja Pallaghy Erzsébet (1859–1924)[3], aki református lelkész leánya volt, édesapja igazi, kemény ötholdas magyar parasztember: Móricz Bálint (1851–1919)[4] földműves, építési vállalkozó, aki egy ideig módos parasztgazdának számított. A szülők 1878. május 30-án kötöttek házasságot.[5]
Móricz Zsigmondék kilencen voltak testvérek, akik közül két gyerek korán halt meg: az egyikük tejhiány miatt „valósággal elsorvadt”, egy másikuk ruháját pedig felgyújtotta egy szomszéd kisfiú. Testvérei voltak: István (1881–1915), Bálint Dezső (1883–1923), Gyula (1885–?), Miklós dr. (1886–1966), Sándor (1889–?), Károly (1889–?), László (1891–?) és az egyetlen lány, Ida Katalin (1894–1987).
A család kénytelen volt Istvándiba (Túristvándi), Pallagi László kovácsműhelyébe költözni, s ezzel gyakorlatilag véget ért Móricz Zsigmond gyermekkora. Embertelen nyomorba kerültek, majd a taktaközi Prügyre költöztek. Móricz Bálint napszámosként tartotta el hét gyermekét, s oly keményen dolgozott, hogy felesége kívánságára az összes gyermeket taníttatni tudták.
Móricz Zsigmond elemi iskolába 1886–87-ben Istvándiban, majd 1887–90-ben Prügyön járt. Ezután a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait, ahonnan 1894-ben Sárospatakra került. Mivel itt meglehetősen rossz tanuló volt és egyedül érezte magát, anyai nagybátyja, Pallagi Gyula (egyben a kisújszállási gimnázium igazgatója) 1897-ben magával vitte Kisújszállásra, ahol végül 1899-ben letette az érettségi vizsgát, jó rendű eredménnyel.
A kor szokásaihoz híven gimnazista korában legációba ment Szakolyba. A legációt nagybátyja, Pallagi Gyula is szorgalmazta, levelet írva barátjának, Balogh Péter akkori szakolyi körjegyzőnek, aki örömmel fogadta a diákot. Móricz Zsigmond később is gyakran visszalátogatott Szakolyba, majd a közeli Érpatakra. Később szakolyi emlékei alapján írta meg a Kivilágos kivirradtig című regényét.
Debrecenben 1899–1900-ban református teológiát hallgatott, majd a jogi karra járt; ugyanebben az időben segédszerkesztője volt a Debreceni Hírlapnak.
1900 októberében Budapestre költözött, a Nádor utca 15-ben bérelt egyetlen szobát. A fővárosban jogot és bölcsészetet tanult, azonban nem tett tanári szakvizsgát. Nagy élmény volt számára, hogy Négyesy László stílusgyakorlatain részt vehetett. Ezek az összejövetelek sok kezdő művész számára adtak biztos kiindulást és alapokat. Móricz itt találkozhatott többek között Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Juhász Gyulával, Tóth Árpáddal, Bánóczi Lászlóval, Oláh Gáborral, Benedek Marcellal.
Megélhetési okokból különböző hivatalokat vállalt, 1902-ben mint óraadó tanár dolgozott a kisújszállási gimnáziumban, valamint tisztviselő volt a kultuszminisztériumban, később pedig a Központi Statisztikai Hivatalban. Egyetemi tanulmányait sohasem fejezte be. 1903-ban Mikszáth Kálmán hívására, az Újság gyermekrovatának szerkesztője lett. A Kisfaludy Társaság megbízásából népdalgyűjtésbe kezdett, s 1903–1905 folyamán Szatmár falvait járva rengeteg dalt, köszöntőt, találós mesét, játékot gyűjtött. Neki köszönhetjük a kállai kettős szövegét is. 1905-ben házasságot kötött Holics Eugénia[6] tanítónővel, azaz Jankával. Három leányuk (Virág, Gyöngyi, Lili) maradt életben, fiuk meghalt[7]. Házasságuk 1925-ben Janka öngyilkosságával végződött.
1908-ban a Nyugatban megjelent Hét krajcár című novellája azonnali hírnevet hozott neki, Ady Endrével is barátságot kötött. Ezt második gyermeke halálakor írta, mély megrendültségében, apai fájdalmában szakadt fel igazi hangja. „Igen késő volt, huszonnyolc éves korom után, mikor rájöttem, hogy voltaképpen csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.” Ez az állapota szabadította fel benne a kortársaihoz viszonyítva páratlan élet- és élményanyagát. Sorra születtek sikeres regényei, elbeszélései.
1912-ben házat építtetett Leányfalun, 1913-ban feleségével Olaszországban nyaralt.
1915-ben a fronton önkéntes haditudósítóként dolgozott, több riportot írt. Üdvözölte a polgári demokratikus forradalmat. A háborúban haditudósító volt, életközeli bemutatást adott a katonasorsról (például: A macska, Kissamu Jóska). Sokat várt az őszirózsás forradalomtól. Az újonnan megalakult Vörösmarty Akadémiának 1918. december 1-jétől alelnöke volt, 1919. február 5-én pedig a Kisfaludy Társaság beválasztotta tagjai közé. 1919 februárjában írta A földtörvény kiskátéját. Eleinte reményeket fűzött a Tanácsköztársasághoz, bízott a változásokban, azonban májusban a kommün diktatórikus módszereit látva kiábrándult belőle. Megjelent egy füzete a somogyi földműves-szövetkezetekről és egyúttal több újságnak is a munkatársa volt (Világszabadság, Vörös Lobogó, Fáklya stb.).
Az írói direktórium is tagjává választotta. Emiatt a Horthy-korszakban folyamatosan mellőzték, az irodalmi társaságokból is kizárták (1919. december 10-én szűnt meg tagsága a Kisfaludy Társaságnál),[8] műveit pedig hosszabb ideig csupán a Nyugat, majd később Az Est Lapok publikálta.
A húszas években az író magánélete gyökeresen átalakult. 1924-ben megismerkedett Simonyi Mária színésznővel, az év végén pedig Magoss Olgával (1893–1963), a debreceni polgármester fiatalon hadiözvegyként maradt lányával. Felesége féltékenységből 1925 áprilisában öngyilkosságba menekült. Móricz külföldi utazásokkal próbálta enyhíteni önvádló gyötrelmeit. Szerelemre lobbant a művészi hajlamú Magoss Olga iránt, aki visszautasította, azonban az író élete végéig elmélyült levelezést folytattak.[9] 1926-ban feleségül vette Simonyi Máriát.
Osvát Ernő halála után, 1929 decembere és 1933 februárja között Babitscsal közösen szerkesztette a Nyugatot, szerkesztői elveiket azonban nemigen tudták összehangolni. Móriczé volt a prózarovat. A folyóiratot igyekezett a „nemzeti koncentráció” orgánumává tenni, megszervezte a Nyugat-barátok Körét, könyvsorozatot tervezett, járta az országot, erdélyi, felvidéki, vajdasági, amerikai magyar szerzők írásait közölte, felkarolta az autodidakta paraszttehetségeket.
Csehszlovákiában tartott felolvasó körútját (1930) követően ismét támadások érték.
1932-ben megkapta a Rothermere-díjat, 1933-ban az Írók Gazdasági Egyesületének (IGE) elnöke lett. Írói szemléletmódjára javarészt az ekkoriban induló, őt szellemi ősnek elismerő népi mozgalom gyakorolt hatást, paraszti demokratizmusa is megerősödött.
1936 szeptemberében találkozott Littkey Erzsébettel, Csibével, akit később lányává fogadott. Kapcsolatuk úgy indult, hogy az író megmentette a húszéves lányt az öngyilkosságtól, amikor az a Ferenc József hídról akart a Dunába ugrani. Az egykori lelencgyerekről mintázta Árvácskát azonos című regényében. A lány gyerekkori történeteiből 1936-1937 között 28 novellát írt. Naplójából kiderül, hogy Csibe a szerelme-szeretője is volt.[10] Móricz szerette a '30-as évek pesti éjszakáit, utólag feltételezhető, hogy Csibe megismerésének története csak egy – a család jó hírének megfelelő – fedőtörténet.[11]
1937-ben szakított második feleségével, Simonyi Máriával is. Ekkor végleg visszavonult Leányfalura. A nehéz időkben e település sokszor nyújtott számára menedéket, lelki vigaszt.
1939-től a népi írók atyjaként a Kelet Népe szerkesztője lett.
1942. augusztus 29-én telefonon értesült arról, hogy Gyöngyi lányának gyermeke született. Annyira meghatódott, hogy leejtette a kagylót, és stroke-ot kapott. Szeptember 5-én hajnali két órakor hunyt el agyvérzésben a budapesti Korányi klinikán.
A Magyar Rádió hangdokumentációs anyagában fellelhető egy, az 1930-as évekből származó fonográflemez, amely megörökítette az író hangját.[13]
A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet öt mozgóképes felvételt tart számon Móricz Zsigmondról: két amatőrfilmet és három híradó-tudósítást.[14]
Nyíregyházán nagy tiszteletnek örvend az író, aki fiatal korában és ismert közszereplőként is megfordult hosszabb-rövidebb időre a városban. Utcát már az 1940-es évek második felében neveztek el róla, később az ő nevét vette fel a Megyei Könyvtár, a szakszervezeti művelődési ház és a benne működő mozi, valamint a városi színház is. A városháza falán, a bejárattól jobbra elhelyezett márványtábla az 1928-as látogatásának állít emléket az akkori vendégszobájának ablaka alatt.[18]
A Móricz Zsigmond Színház előcsarnokában egy kisméretű Móricz-mellszobor (Liszkai Kováts Zoltán, 1958) emlékeztet az intézmény névadójára. Ülőszobra (Kótai Nándor, 1962[19]) először az ún. Északi Alközpontban kapott helyet, majd a Tanárképző Főiskola parkjába került. A Megyei Könyvtár előtt egy egész alakos szobor (Kő Pál, 1977) található, a könyvtár lépcsőházában pedig, az első emeleten is található egy Móricz-ábrázolás (Papi Lajos, 1975).[18]
1996. november 16-án a Móricz Zsigmond Társaság és a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség az egykori Royal szálló homlokzatán emléktáblát állított abból az alkalomból, hogy 70 évvel azelőtt az író a város vendége volt.[20]
Az Iskolakertben, a Kossuth kollégiumhoz vezető út bal oldalán található kő mellszobra, amelyet Andrássy Kurta János szobrászművész készített. 1968-ban avatták fel. Állíttatta – a Pataki Diákok Baráti Körének kezdeményezésére – a Képzőművészeti Alap.
Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. jún. 29.– Budapest, 1942. szep. 4.) író, újságíró, ref. |
Apja: Móricz Bálint (1851 – 1919) |
Apai nagyapja: Móricz Mihály |
Apai nagyapai dédapja: Móritz Lukáts Ferenc[22] |
|
Apai nagyapai dédanyja: Pap Mária (? – 1841)[23] |
||||
Apai nagyanyja: Lengyel (Farkas) Zsuzsanna |
Apai nagyanyai dédapja: Lengyel József (Pál) |
|||
Apai nagyanyai dédanyja: n. a. |
||||
Anyja: Pallagi Erzsébet (Csetfalva, 1859. jan. 21. – Leányfalu, 1924)[24] |
Anyai nagyapja: Pallagi József beregújfalusi református lelkész |
Anyai nagyapai dédapja: n. a. |
||
Anyai nagyapai dédanyja: n. a. |
||||
Anyai nagyanyja: Nyilas Katalin (Porcsalma, 1839. máj. 16. – Szilágysomlyó, 1906. nov. 22.)[24] |
Anyai nagyanyai dédapja: ,,Nagyváradi" Nyilas(s) József csécsi református lelkész (Rakacaszend, 1808. márc. 10. – Tiszacsécse, 1870. júli. 11.)[25] |
Anyai ükapja: Nyilas József (Tokaj, 1773. dec. 7. – Rakacaszend, 1842. dec. 29.) rakacaszendi ref. prédikátor
Anyai ükanyja: Lentsés/Lencsés Mária (Hernádbűd, 1775. júni. 27. – Rakacaszend, 1829. júni. 14.) – előtte: ,,Vadászi" T. Nagy István (Alsóvadász, 1757. máj. 30. – Rakacaszend, 1805. nov. 7.) volt rakacaszendi ref. prédikátor özvegye[26] | ||
Anyai nagyanyai dédanyja: kisdobronyi Isaák Erzsébet (? – 1853. szept. 17.)[27] |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.