Magyarország katonai megszállásának terve már 1940-ben felmerült a német hadvezetés részéről. Ennek elodázása részben a külpolitikai körülmények, részben a magyar kormányzat lavírozásának volt köszönhető.[1]
Gyors adatok
Margarethe hadművelet |
II. világháború |
|
Magyarország 1944-ben |
Dátum | 1944. március 18–19. |
Helyszín | Magyarország |
Casus belli | A magyar kormány és diplomácia béketapogatózásai |
Eredmény | Német csapatok megszállták az országot |
Terület- változások | Nincs |
Harcoló felek |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. |
|
Parancsnokok |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. |
|
Veszteségek |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. |
körülbelül 40-50 fő | körülbelül 10 fő |
|
Bezárás
A tényleges okkupációt a Margarethe hadművelet (németül Unternehmen Margarethe, ténylegesen Margarethe I) jelentette, mely a Magyar Királyság fontosabb területeinek német katonai megszállása volt a második világháború utolsó előtti évében, 1944. március 19-én, vasárnap. A megszállás tervét kezdetben két fázisra bontották, az első a Margarethe I, illetve a Románia megszállásáról szóló pedig a Margarethe II fedőnevet kapta, de mivel a román kormány augusztus 23-án átállt a szövetségesek oldalára, ez utóbbi tervet nem tudták megvalósítani. A magyar vezetés – noha a megszállást megbízható források előre jelezték – a szükséges óvintézkedéseket nem tette meg, a német hadmozdulatokra való reagálásra nem volt kidolgozott és elfogadott hadműveleti koncepciója. A német megszálló csapatokkal szemben – a nem egyértelmű magyar parancskiadások miatt – csak szórványos ellenállás volt.