Német parasztháború
From Wikipedia, the free encyclopedia
A német parasztháború vagy nagy német parasztfelkelés (németül: Deutscher Bauernkrieg) nagy kiterjedésű felkelés volt a német nyelvű parasztok, városlakók és bányászok részéről 1524 és 1525 között, amely a Német-római Birodalom sok tartományára kiterjedt, Türingia, Szászország, Frankföld, Tirol és a mai Dél-Németország, Svájc, Ausztria területére.[1] Az újkori európai történelem egyik legjelentősebb lázadása volt,[1] a legnagyobb kiterjedésű felkelés a francia forradalom 1789-es kitöréséig. Tetőpontján, 1525 tavaszán és nyarán a becslések szerint 300 ezer felkelő vett részt benne.[2] Bár a német parasztháború elnevezés elterjedt, ez nem pontos, mivel nem volt sem szigorúan német ügy, sem olyan háború, amelyben csak a parasztok vettek részt.[1]
Német parasztháború | |||
A német parasztháború elterjedési területe. | |||
Dátum | 1524 – 1525 | ||
Helyszín | Német-római Birodalom | ||
Casus belli | a német parasztok több jogot követeltek maguknak, továbbá a reformáció tanai is hozzájárultak a felkelés kirobbanásához | ||
Eredmény | a paraszfelkelést leverik, a vezetőket kivégzik | ||
Harcoló felek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Parancsnokok | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Haderők | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Veszteségek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Német parasztháború témájú médiaállományokat. |
A háború nem egyetlen lázadás volt, hanem több, egymással szorosan összefüggő regionális lázadás.[1] A felkelők elbuktak, ami elsősorban a szedett-vedett fegyverzetüknek és katonailag képzetlen vezetőiknek köszönhető. Hasonlóan az 1493-1517 közötti német Bundschuh mozgalomhoz és a korábbi huszita háborúkhoz, ehhez a felkeléshez is részben gazdasági, részben vallási okok vezettek.
A felkelés a Német-római Birodalom délnyugati részén kezdődött több, egymástól különálló megmozdulással, majd fokozatosan továbbterjedt a birodalom középső és keleti részére, továbbá a mai Ausztria és Svájc területére is. A felkelők azonban számos leküzdhetetlen akadályba ütköztek. A mozgalmat a központi irányítás teljes hiánya jellemezte, ami lehetetlenné tette a parancsok összehangolását. Ezenkívül nem rendelkeztek tüzérséggel és lovassággal, a parasztok legtöbbjének pedig egyáltalán nem volt katonai tapasztalata. A harctéren gyakran kényszerültek visszavonulni vagy menekülni, amely során az üldözők sokakat lemészároltak. Ezzel szemben a birodalmi csapatok fegyelmezett, tapasztalt és jól felszerelt katonákból álltak, akiket képzett parancsnokok vezettek, továbbá megfelelő anyagi háttérrel és ellátmányozással rendelkeztek.
Noha a felkelést a protestáns reformáció váltotta ki, nagyrészt a társadalmi elégedetlenség motiválta, abban az időben, amikor a feudális rendszer felbomlott.[2] A háború 1525 szeptemberében a nemesség győzelmével és a felkelők legalább 100 ezer fő áldozatával zárult.[3]