Először 880-ban említik „Nitra” néven (826 „Nitrava”, 880 „Nitra”, 1111/1113 „Nitra”, „Nitria” stb.). A város a Nyitra folyóról kapta a nevét, amely mellett fekszik. A folyó neve a germánNitrahwa víznévből ered, amely az indoeurópainid = folyik és a gótahwa = víz szavak összetétele.[3]
Pozsonytól 92km-re keletre, a Kisalföld északi peremvidékét érintő Nyitrai-dombvidéken, a Nyitra folyó völgyében emelkedő dombokon fekszik (a hagyomány szerint persze Rómához hasonlóan hét dombon),[4] ezek egyikén magaslik a terjedelmes vár. Az Északnyugati-Kárpátok belső vonulatához tartozó Tribecs-hegység és annak részeként a Zobor-hegy északkelet felől érinti területét.
Legrégibb településmagva a vár és a várnegyed, amelynek váza a Nyitra folyó egykori gázlója és a vár közötti útvonal. A várnegyed alatt elterülő Alsó városrész számos egyházi intézménynek ad helyet. A város jelenlegi arculatát az 1950-es években kezdődött és az 1980-as évek végéig tartó szocialistatervgazdálkodás alakította ki. Több szomszédos települést a városba olvasztottak és nagyrészt azok területén építették fel a panelházakból álló lakótelepeket. Közben lerombolták a várdombtól délnyugatra a párutcai zsidónegyedet, aminek helyén ugyancsak lakótelepet húztak fel.
Nyitra 1690 körülNyitra látképe, előtérben a Várdomb
830-ban állítólag Adalram salzburgi érsek templomot szentelt fel a településen,[5] mely 880-ban már püspöki székhelyként szerepel (Wiching felszentelésekor).[6] Később megépült a zoborhegyi bencés apátság és a remeteségek is. A Nyitra folyó félkörívben öleli körül a 60 m magas Várhegyet, amelyen a kis alapterületű, de fontos vár áll.
1440-ben a husziták szállták meg, tőlük Hunyadi Mátyás foglalta vissza. 1471-ben a Vitéz János vezette összeesküvés hívására IV. Kázmér lengyel király fia Kázmér herceg foglalta el, de 1472-ben a kiéheztető ostromot követően szabadon elvonult és Mátyás a várat visszavette.[13] 1494-ben Sánkfalvai Antal lett a nyitrai püspök és zsinatot hívott össze,[14] melynek határozatait később 1558-ban Bornemisza Pál püspök is megerősítette és kibővítette.
Mohács után a Nyitra völgyében a források szerint az első támadás 1530 szeptemberében következett be,[15] de a törökök nem ostromolták meg.
1605-ben Bocskai vezére, Rhédey török segítséggel ostromolta. Forgách Ferenc nyitrai püspök csekély erőkkel védte, s szabad elvonulás feltételével június 11-én feladta a várat.[16]1620-ban Bethlen Gábor csapatainak egy napi ostrom után átadták.[17] 1632-ben II. Ferdinánd megerősítette II. Mátyás a városnak adományozott privilégiumait.[18]1663-ban rövid időre, ellenállás nélkül török kézre került.[19]Nyitra ostroma1664. április 17-től május 3-ig tartott. A várat a törökök védték a Jean-Louis Raduit de Souches és Koháry István vezette osztrák csapatokkal szemben. A törökök két hét múlva kapituláltak.[20] 1666-1670 között Kollonich Lipót volt a nyitrai püspök, aki megerősítette a várat.[21] 1683-ban a kurucok elvonulása után a nyitrai és lévai vár őrsége Rabatta tábornok és a nádor előtt hajtottak fejet.[22]
1630-ban a Marianus ferences rendiek telepedtek le itt és kolostort építettek. 1691-es alapítványuk után 1695-ben épült fel a kamalduliak kolostora a Zobor-hegyen. 1782-es eltörlésükig működtek Nyitrán.[23] 1701-ben alapították a piarista szerzetesrend nyitrai házát.[24]
A Habsburgok várromboló rendeletét Mattyasovszky László nyitrai püspöknek köszönhetően kerülte el.[3]
A város önkéntes tűzoltóságát Ronchetti Józsefnek köszönhetően alapították 1869-ben.[26] 1896. május 18-án Thuróczy Vilmos főispán elnöklete alatt a vármegye díszközgyűlést tartott.[27] 1896. augusztus 30-án a Zobor hegyen nagy tömeg részvételével avatták fel a millenniumi gránitoszlop emlékművet.[28] A Huba vezér emlékére állított emlékművet 1921. február 9-én cseh légionáriusok robbantották le, ma már csak talapzata látható.[29]
Nyitrát 1918. december 12-én a csehek 1 zászlóaljjal és 1 üteggel szállták meg.[30] 1921. február 9-én csehszlovák legionáriusok zúzták szét a Zobor-hegyen álló, 18 méter magas ezredéves emlékművet, amely Kallós Ede alkotása volt és 1896. augusztus 30-án leplezték le.[31]
1938 őszén mozgósítást rendeltek el Csehszlovákiában, illetve csapatokat vontak össze Nyitrán a szlovák–magyar viszony éleződése miatt. 1938 végén gyakorlatilag megszűnt a gazdag egyesületi élet, mely a sokszínű egyházi vagy politikai alapon szervezte a lakosság kulturális életét. 15 zsidó egyesületet megszüntettek, majd a hatalom 1941 elején a vagyonukat elkobozta.[32]
Az ismert források fényében a szlovák történészek szerint a középkor végén a városban a szlovák és a magyar népelem kiegyenlített volt, enyhe magyar fölénnyel.[33]
1764-ben Ábel Ferenc jezsuita hitszónokot missziós munkája során meglepte, hogy a város mennyire magyar.[34]
1880-ban Nyitra 8660 lakosából 3403 szlovák, 2990 magyar, 1969 német, 3 szerbhorvát, 58 egyéb anyanyelvű, továbbá 20 idegen és 217 csecsemő. Alsóköröskény 710 lakosából 614 szlovák, 54 magyar, 28 német, 1 egyéb anyanyelvű és 13 csecsemő. Nyitradarázsi 891 lakosából 803 szlovák, 24 magyar, 13 német, 12 egyéb anyanyelvű és 39 csecsemő. Felsőköröskény 427 lakosából 336 szlovák, 53 magyar, 19 német, 2 egyéb anyanyelvű és 17 csecsemő. Tormos 648 lakosából 579 szlovák, 32 magyar, 12 német anyanyelvű és 25 csecsemő. Nagyemőke 905 lakosából 517 szlovák, 288 magyar, 63 német anyanyelvű és 37 csecsemő. Könyök 226 lakosából 203 szlovák, 7 német, 4 magyar anyanyelvű és 12 csecsemő. Molnos 386 lakosából 362 szlovák, 5 magyar, 3 német, 1 egyéb anyanyelvű és 15 csecsemő. Párutca 3373 lakosából 1677 német, 1253 szlovák, 324 magyar, 18 egyéb anyanyelvű, 5 idegen és 96 csecsemő.
1890-ben 13 538 lakosából 5205 (38,4%) szlovák és 5002 (36,9%) magyar anyanyelvű volt.
1900-ban 15 169 lakosából 7219 magyar és 5538 szlovák anyanyelvű.
1910-ben 16 419 lakosából 9754 (59,4%) magyar, 4929 (30%) szlovák és 1636 (9,9%) német. A zsidó vallású lakosság a városban, a számadatok tükrében enyhén csökkent, illetve stagnált az előző évtizedekben.[35]
1919-ben 16 642 lakosából 13 248 csehszlovák, 2899 magyar, 402 német, 84 ruszin és 59 egyéb nemzetiségű. Ebből 12 525 katolikus, 3747 zsidó, 230 evangélikus, 89 református, 23 görögkatolikus és 28 egyéb vallású volt.[36]
1921-ben 19 118 lakosából 14 946 csehszlovák, 2044 magyar, 1042 zsidó, 723 német és 336 „külföldi” volt.
1930-ban 21 283 lakosából 18 462 csehszlovák, 961 magyar, 921 zsidó, 558 német és 338 állampolgárság nélküli volt.
1991-ben 89 969 lakosából 86 257 szlovák és 1777 magyar volt.
2011-ben 78 916 lakosából 70 447 szlovák, 1443 magyar, 521 cigány, 520 cseh, 72-72 lengyel és morva, 51 ukrán, 50 orosz, 46 bolgár, 42 német, 32 ruszin, 15 zsidó, 14 horvát, 13 szerb, 248 más és 5330 ismeretlen nemzetiségű volt.[37]
2021-ben 78489 lakosából 71162 szlovák, 793 (+272) magyar, 74 cigány, 36 ruszin, 1309 egyéb és 5115 ismeretlen nemzetiségű volt.[38]
A város akasztófahegye 1848-ig a temetőnél volt. Ezt a forradalom idején megszüntették, de Csermánhegyen új akasztófát voltak kénytelenek üzembe helyezni.[39]
A 19. század második felétől kezdődően a folyamatosan terjeszkedő város közigazgatásilag magába olvasztotta a környező falukat. Elsőként a várdomb délnyugati szomszédságában elterülő, a várossal már régóta szerves egységet alkotó, az Árpád-korban alapított Párutca lett 1886-ban hivatalosan is Nyitra része.
Kerületei
A város 14 kerülete:
(Zárójelben a szlovák névvel.)
Nyitra váraVárnegyedA Nagyszeminárium épülete a Várnegyedben
A várnegyedben
A vár Szent Emmerám-temploma1158-ban épült, benne a névadó szobrával, amely Szlovákia legrégibb szobra. A szobrot 1933-ban találták meg. A régészeti ásatások eredményei alapján valószínűsítik, hogy a templomnak már a 11. század közepe előtt állhatott előzménye, korábbi építésekre azonban egyelőre nem sikerült bizonyítékokat találni.[41]
A várfalakon belüli püspöki székesegyház alsó és felső templomból áll. A felső templom a 13–14. században épült, melyhez 1640-ben Telegdi püspök nagyméretű barokk dómot építtetett, ezt 1732-ben átalakították. Főoltárát Szent István és Szent László szobrai díszítik. A főoltárral szemben, a püspöki kápolna feletti reliefen szintén Szent László ábrázolás található.
Várhídját 1750 és 1780 között építették téglából. A 19. század végén újabb pillérekkel megerősítették és a híd alatti fülkéket befalazták. A hidat 2011-ben újjáépítették, ekkor kerültek elő 14. századi gótikus és 16. századi reneszánsz elődjének maradványai.
A várkapuhoz vezető lépcsősor mentén áll Vogerl Márton 1750-ben készült alkotása, a Nagyboldogasszony-szoborcsoport. Az előző évben dúló pestisjárvány elmúltával hálaadásként Esterházy Imre hercegprímás emeltette, ezért az alkotást Fogadalmi pestisoszlop néven is említik. A 11 méter magas szoborcsoport oszlopfőjét Nagyboldogasszony alakja, talapzatának négy sarkát Szent István, Szent László, Szent Imre és IV. Béla alakjai díszítik. Restaurálása 2010-ben fejeződött be.
A püspöki palota gótikus eredetű épület, melyet 1732-ben Erdődy püspök barokkosított. Szép mennyezetfreskói vannak.
A Zöld-hegyen már 1446-ban állt a Nagyboldogasszony-templom, mely a 17. században sokszor károsodott, 1663-ban a török pusztította el, majd 1685-ben és 1705-ben újra károkat szenvedett. 1723 és 1738 között teljesen újjáépítették. A Fájdalmas Szűzanya kegyszobra 1784-ben már a főoltáron állt, a templom búcsújáróhely.
Az egykori vármegyeháza 1784-ben épült, 1905-ben szecessziós stílusban átépítették.
Nagyszeminárium, Kisszeminárium, püspöki könyvtár. A Nagyszeminárium épülete a 18. századból származik és jelenleg papneveldeként működik. A Kisszemináriumban lakószobák találhatók. A könyvtárban mintegy 80 darab 15. századi és kb. 1500 darab 16. századi könyv található. Szlovákiában – a könyvek számát tekintve – ez a harmadik legnagyobb könyvtár. A vendégkönyv első aláírója Ferenc József volt. A püspöki papnevelde könyvtárát 1771-ben alapították.
Az alsó városrészben
Szent Mihály-templom
Szent Vince-templom
A zsinagógát 1911-ben építették Baumhorn Lipót tervei alapján. A város önkormányzata az épületet 1982-ben vásárolta meg a helyi zsidó közösségtől. Az 1980-as években felújították tetőszerkezetét és homlokzatát. Az 1996-ban elkezdett újabb felújítást 2003. július 3-án ünnepélyes megnyitóval fejezték be. Az épület jelenleg kulturális rendezvények színhelye. ezen kívül helyet biztosít a pozsonyi Zsidó Kultúra MúzeumHolokauszt kiállításának és a város szülöttének, a jelenleg Izraelben élő festőművész Shrag Weil grafikáinak. A holokauszt nyitrai áldozatainak emlékét 1992 novembere óta emléktábla őrzi.[42]
Szent László piarista templom és kolostor, amely 1702 és 1741 között épült.
Nyitra menti Múzeum. A múzeumban régészeti kiállítás tekinthető meg.
Külvárosaiban
Isten Igéjének Missziós Rendje a Kálvárián. A szerzetesrend jelenleg is foglalkozik misszionáriusok képzésével. A rendházban élő szerzetesek száma 2008-ban 80 volt, további 16 szerzetestársuk misszionárius tevékenységet folytat világszerte. Nyitrai gimnáziumukat a második világháború után megszüntették.
Misszionárius Múzeum, a szlovák misszionáriusok által az Európán kívüli országokban összegyűjtött egzotikus tárgyak tárlata
Közlekedési Múzeum – régi motorkerékpárokból álló kiállítás működik itt.
Szabadtéri Mezőgazdasági Múzeum
A Zobordarázs (Dražovce) feletti dombról egész Nyitrára gyönyörű kilátás nyílik.[4]
Zobor-hegy
A város jelképévé vált Zobor-hegyNyitra látképe a Zobor-hegyről
A Zoborhegyi bencés apátságot valószínűleg Szent István király alapította. 1464-ben az esztergomi érsek elvette tulajdonukat, majd 1695-ben Itáliábólkamalduliak telepedtek itt le, akik új templomot és kolostort építettek. 1782-ben berendezését Zobordarázsra vitték át. Az épületben ma szanatórium működik.
Szentpétery Imre 1923: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke - Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica I/1. Budapest, 16-17 No. 43.
Budai 1805, 205; Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye, p. 504.
Dedek, C. L. 1899: IV. Nyitravármegye az ország három részre oszlásának idejében - Török betörések, in: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye, 613.
BHStA München, AStA. Ksch. 250, fol. 213; Lipthay András 1988: Életemnek kezdete. Budapest, 32-33; Czigány István 1989: A magyarországi csapatok szerepe a török alóli felszabadító háborúban. Hadtörténelmi Közlemények 1989/2, 163; Varga J. János 2007: Válaszúton - Thököly Imre és Magyarország 1682-1684-ben. Budapest, 214.
Pálffy János állítólag augusztus 24-én foglalta el. Barkóczy Krisztina már augusztus 2-án említi Nyitrát férjének, Károlyi Sándornak (2011 Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz I. 1698-1711. 200); Valószínűleg augusztus 25. után adták át a várat (Borovszky: Nyitra vármegye. Nyitra ostroma).
Az elmúlt évek ásatásainak végeredményei még kiadatlanok, az alaprajzát lásd Gerecze Péter 1905: Magyarország műemlékei 1., A Műemlékek Országos Bizottsága Rajztárának jegyzéke. Budapest, 308 szerint.
Gertrúda Březinová 2022: Stredoveký pyrotechnický objekt z Mostnej ulice v Nitre. Zborník SNM – Archeológia 32.
Robak, Z. – Bednár, P. 2021: Grave 1/94 and New Data Refining the Chronology of Early Medieval Castle Hill in Nitra. Slovenská archeológia – Supplementum 2.
Hanuliak, M. – Poláková, Z. 2021: Two Early Medieval Knives with Bone Handles from Nitra. Slovenská archeológia – Supplementum 2, 441-448.
Oros László 2020: Felvidéki portrék és történetek. Diószeg, 112-116.
Tomáš König 2020: The topography of high medieval Nitra – New data concerning the topography of medieval towns in Slovakia. Communicationes Archaeologicae Hungariae 2018.
Pavol Bobek – Miroslava Kissová – Katarína Šimunková 2020: Sídliskové nálezy zo staršej doby bronzovej na ulici Za Ferenitkou v Nitre. In: Slovenská archeológia – Supplementum 1.
Stoklas, Boris – Hrabkovský, Milan 2019: Staré rímske razby mincí z oblasti stredodunajského barbarika v neskoroantickom období. Numismatický sborník 33/2.
Mária Krošláková – Mária Vondráková – Branislav Kolena – Peter Bednár 2019: Ľudské kostrové pozostatky z Nitrianskeho hradu
Ilkó Krisztina 2019: Nyitra-vidéki falképfestészet a középkorban.
Nevizánszky Gábor – Prohászka Péter 2019: Adalékok Gond Ignác régészeti működéséhez. Honismeret 2019/1, 60-66.
Bednár, P. – Daňová, K. – Poláková, Z. – Ruttkay, M. – Smetanová, P. – Žaár, O. 2019: Pokračovanie výskumu Nitrianskeho hradu. In: AVANS 2014, 19-22.
Košovan Štefan 2018: Nitra – Moje rodné mesto alebo osemdesiat rokov pod Zoborom. Nitra.
2018 The City and Region Against the Backdrop of Totalitarianism
Karczag Ákos – Szabó Tibor 2018: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei II.
Peter Keresteš 2017: Oblastná pobočka Pôdohospodárskeho archívu v Nitre (1949 – 1954) a jej osudy. Archívny almanach I.
Fottová, E. 2017: Výskum na Samovej ulici v Nitre. AVANS 2012
Eva Fottová – Mário Bielich 2017: Nitra hrad – južná pivnica západného krídla biskupského paláca. AVANS 2012
Palárik, M. 2017: Divadelníctvo v Nitre v rokoch 1939 – 1945. Studia Historica Nitriensia, 2017/2.
Varga Bálint 2017: Árpád a város fölött – Nemzeti integráció és szimbolikus politika a 19. század végének Magyarországán. Budapest
Pomfyová, B. 2017: Stredoveký kostol – Historické a funkčné premeny architektúry
Varga Bálint 2016: The Monumental Nation – Magyar Nationalism and Symbolic Politics in Fin-de-siècle Hungary.
Bagi Zoltán Péter 2016: Nyitra és Léva visszafoglalása 1664-ben. In: Várak, kastélyok, templomok Évkönyv, 2016
2016 Architektúra 20. storočia v Nitre
Bednár, P. – Chebenová, P. – Poláková, Z. – Šimkovic, M. 2016: Záchranné archeologické výskumy na Nitrianskom hrade. In: AVANS 2011, 34-37.
Bednár, P. – Poláková, Z. 2015: Dokumentácia v krypte kostola sv. Ladislava v Nitre a kratší záchranný výskum v jeho exteriéri. AVANS 2010, 42-45.
Bibiana Pomfyová (ed.) 2015: Stredoveký kostol. Historické a funkčné premeny architektúry I. Pozsony
Monika Gabulová–Ivan Kuzma 2015: Pochovávanie na sídlisku ludanickej skupiny v Nitre-Mlynárciach. Slov. arch. LXIII/2, 179-208.
Katona Csaba 2015: Egy kosztos diák mindennapjai Nyitrán az 1860-as években. In: Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére. Budapest, 171–176.
Alena Mikulášová – Miroslav Palárik 2015: Nitrianske kiná v období druhej svetovej vojny. Historický časopis 63/2, 291–312.
Ruttkay, M. – Bielich, M. – Daňová, K. 2015: Záchranné archeologické výskumy na trase výstavby rýchlostnej cesty R1 v úseku Nitra-západ – Selenec. AVANS, 2010, 208–210.
Michal Felcan – Susanne Stegmann-Rajtár 2015: Die spätbronze- und hallstattzeitliche befestigte Höhensiedlung Štitáre Žibrica – neue Forschungsergebnisse und Perspektiven. In: The Early Iron Age in Central Europe
Mikulášová, A. – Palárik, M. 2014: Zásahy politiky do verejného priestoru na príklade premenovania nitrianskych ulíc v rokoch 1938-1945. In: Tokárová, Zuzana – Pekár, Martin (eds.): Človek – spoločnosť – doba. Stretnutie mladých historikov III. Studia historica.
Lénárt Orsolya 2013: Thesaurus Exoticorum des Berufsschriftstellers E. W. Happel. In: Ungarnbilder im 17. Jahrhundert.
Milan Thurzo – Alena Šefčáková – Terézia Šimková – Gabriel Fusek 2013: Nitra-Šindolka – pohrebisko belobrdskej kultúry (10. – 11. stor. n. l.): Základná antropologicko-demografická charakteristika. Acta Rer. Natur. Mus. Nat. Slov. LIX.
Gabulová, M. – Bistáková, A. – Jakab, J. 2013: Ľudské skelety na sídlisku ludanickej skupiny v Nitre-Selenci. In: Otázky neolitu a eneolitu našich krajín – 2010. Nyitra, 57-73.
Ruttkay, M. – Bielich, M. – Malček, R. – Nemergut, A. – Ruttkayová, J. – Zajacová, B. 2013: Záchranný archeologický výskum na trase výstavby rýchlostnej cesty R1 v úseku Nitra-Západ-Selenec. AVANS, 2009, 208-218.
Bednár, P. – Poláková, Z. 2013: Pokračovanie archeologického výskumu v katedrále sv. Emeráma. AVANS, 2009, 34-38.
Ezt nézd meg a Kárpát-medencében – Nyitra. Cserkész 2013. október, 2.
Buday Péter 2013: Obnova "Pribinovho kostola" na Nitrianskom hrade v rokoch 1931 až 1933. Monument revue 2/ 1, 2-7.
Fusek, G. 2012: Chronologische Fragen der Nitraer Gräberfelder des 10.-11. Jahrhunderts: das Fallbeispiel Nitra-Šindolka. In: B. Tobias (ed.): Die Archäologie der frühen Ungarn – Chronologie, Technologie und Methodik. RGZM – Tagungen 17, 89–112.
Almanach Nitra 2012. Nyitra
Martin Hetényi – Peter Ivanič 2012: Cyrilo-metodské dedičstvo a Nitra. Nyitra
Fehér Sándor – Fehér Pindes Ivett (szerk.) 2012: Irodalom Nyitrán, Nyitra az irodalomban. Nyitra
2012 Mesto pod mestom. Nyitra
2012 Nitriansky hrad a katedrálny chrám – Bazilika sv. Emeráma
Ruttkay, M. – Bednár, P. – Bielich, M. – Cheben, M. 2011: Archeologický prieskum v rámci prípravy stavby R1 v úseku Nitra-západ – Selenec. AVANS, 2008, 220–221.
Bednár, P. – Poláková, Z. 2011: Katedrála sv. Emeráma. In: Kolíska kresťanstva na Slovensku – Nitriansky hrad a Katedrála sv. Emeráma v premenách času. Nyitra – Pozsony, 184-207.
Bednár, P. – Poláková, Z. – Šimkovic, M. 2011: Kostol sv. Emeráma na Nitrianskom hrade v 9.-13. storočí. In: Ranostredoveká sakrálna architektúra Nitrianskeho kraja – zborník zo seminára a katalóg ku výstave. Nyitra, 69-88.
Keresteš, P. 2011: Neznáma sakrálna stavba stredovekej Nitry. In: Pamiatky a múzeá 60/4.
Buday Péter 2011: A nyitrai ferences (Szt. Péter és Pál) templom Liber mortuoruma. Családban marad, 2011/1.
Bednár, P. – Poláková, Z. – Šimkovic, M. 2010: Archeologický a stavebno-historický výskum Katedrály sv. Emeráma na Nitrianskom hrade. Monumentorum tutela – Ochrana pamiatok 22, 9-28.
Vladimír Černák 2010: Dobré meno Huszárovej tlačiarne. Nitra – kultúrno-spoločenský mesačník XXXV/2 (február), 26-27.
Filip Jaššo 2007: Stredoveké hrádky na západnom Slovensku. Musaica XXV, 123-140.
Gertrúda Březinová – Marián Samuel a kol. (ed.) 2007: "Tak čo, našli ste niečo?" – svedectvo archeológie o minulosti Mostnej ulice v Nitre. Nyitra
Gabriel Fusek 2007: Odtlačky na dnách nádob v Nitre-Šindolke. In: Petr Dresler – Zdeněk Měřínský: Archeologie doby hradištní v České a Slovenské republice. Brno, 99-108.
Fusek, G. 2007: Buchdeckelbeschlag aus einem Grab in Nitra-Šindolka. Pril. Inst. Arheol. Zagrebu 24, 437-442.
Kopčeková, Monika – Bielich, Mário – Čurný, Marián 2007: Stredoveké nálezy z Nitry. AVANS 2005, 107-108, 241.
Čurný, Marián – Samuel, Marián 2007: Zisťovací výskum na Župnom námestí v Nitre. AVANS 2005, 64-66, 220-222.
Fusek, G. 2006: Nitra-Šindolka – Stredoveké sídliská a pohrebiská. In: Wczesne średniowiecze w Karpatach polskich. red. J. Gancarski, Krosno, 135-150.
Březinová, G. 2006: Predstihový záchranný výskum na Mostnej ulici v Nitre. AVANS 2004, 53–56.
Hreško, J. – Mederly, P. 2006: Charakteristika prírodných pomerov mesta Nitra. In: Hreško, J. – Pucherová, Z. – Baláž, I. (eds.): Krajina Nitry a okolia. Úvodná etapa výskumu. Nitra, 13–25.
Bencze Cs. Attila 2005: Múltkeresőben Nyitrán és Vágsellyén – A juss közös: „A víz elfolyik, a kő marad”. In: Levéltár és helytörténet – A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai 1994–2004. Esztergom, 104-109.
Matej Ruttkay (ed.) 2005: Dávne dejiny Nitry a okolia vo svetle najnovších archeologických nálezov – zborník z konferencie konanej pri príležitosti Dňa Nitranov 2. júla 2005. Nitra
Fusek, G. – Spišiak, J. 2005: Vrcholnostredoveká grafitová keramika z Nitry-Šindolky. Archeológia a mineralógia. Slovenská archeológia LIII, 265–336.
M. Samuel 2004: Záchranný výskum na Mostnej ulici v Nitre. AVANS, 2003, 163-164.
Ruttkay, M. 2004: Záchranný výskum v Nitre-Dolných Krškanoch. AVANS, 2003, 153-155.
Ruttkayová, J. 2004: Nádoba kultúry so staršou lineárnou keramikou z Nitry-Dolných Krškán. AVANS, 2003, 161.
Sós Judit – Farkas Zoltán 2003: Szlovákia útikönyv – Részletes útikalauz a Felvidék rejtett kincseiről ISBN963-210-443-9
Ján Lacika 2003: Nitra a okolie. Pozsony
2003 Nitra und Umgebung. Nyitra/Pozsony
2003 Nitra and its environs. Nitra/Bratislava.
Katona Csaba 2003: „Én már itt tanítómtól eleget szenvedtem” – Egy diák hétköznapjai Nyitrán az 1860-as években. In: Két évszázad gyermekei. A tizenkilencedik–huszadik század gyermekkorának története. Szerk. Pukánszky Béla. Budapest, 147–160.
Martin Čičo – Michaela Kalinová – Silvia Paulusová a kol. 2002: Kalvárie a Krížové cesty na Slovensku
Richard Marsina 2002: Nitra v slovenských dejinách. Turócszentmárton
Vontorčík, E. 2002: Juraj Hodál a problematika Pribinovho kostola v Nitre
G. Březinová 2002: Nitra-Chrenová. Archeologické výskumy na staveniskách Shell a Baumax. Nyitra
G. Fusek 2002: Nádoba lengyelskej kultúry z Nitry. AVANS, 2001, 48.
Pavol Kollár (ed.) 2001: 300 rokov piaristov v Nitre (1701–2001) – Zborník prejavov z odborného historického sympózia k 300. výročiu založenia piaristického kolégia a gymnázia v Nitre. Nyitra
Staššíková-Štukovská, D. 2001: Záchranný výskum v Nitre na Kmeťkovej ulici. AVANS, 2000, 193.
G. Březinová 2000: Nitra-Šindolka – Siedlung aus der Latènezeit. Nyitra
G. Březinová 1999: Neolitické nálezy z Nitry-Mikovho dvora. In: Otázky neolitu a eneolitu našich krajín – 1998. Nyitra, 19-38.
Viliam Judák 1999: Nitrianske biskupstvo v dejinách. Pozsony
Drahošová, Š. 1999: Keď v Nitre vína bolo málo. Historická revue.
G. Fusek – M. R. Zemene (Zost.) 1998: Dejiny Nitry od najstarších čias po súčasnosť. Nyitra
1998 Nitra, naša Nitra. Nyitra
G. Fusek 1998: Gräber mit Arpadenmünzen aus dem Gräberfeld von Šindolka in Nitra. Slov. arch. 46/1, 71-118.
Adrián Káčerik 1998: Codex Nitriensis Latinus: Edizione critica del codice. Róma
Zubácka, Ida 1998: Nitra za prvej Československej republiky. Nyitra
Martinus Zeiller 1997: A magyar királyság leírása (Neue Beschreibung des Königreichs Ungarn). Szekszárd, Babits Kiadó, 114. (ford. Glósz József, Élesztős László, utószó: G. Etényi Nóra, szaklektor Gecsényi Lajos.
Rudolf Kujovský 1997: Eneolitické nálezy z koryta rieky Nitry v meste Nitra. AVANS, 1995, 114.
Pieta, K. – Ruttkay, M. 1997: Germanische Siedlung aus der 4. und 5. Jh. in Nitra- Párovské Háje und Probleme der Siedlungskontinuität. In: Tejral, J. – Friesinger, H. – Kazanski, M. (eds.): Neue Beiträge zur Erforschung der Spätantike im mittleren Donauraum. Spisy AÚ AV ČR Brno 8. Brno, 145-163.
Vontorčík, Emil – Šafáriková, Judita 1997 (zost.): Vzdelávacia základňa slovenského poľnohospodárstva. Jubilejná publikácia k 30. výročiu založenia Agroinštitútu v Nitre.
Ruttkayová, J. – Ruttkay, M., 1997: Výsledky výskumu v Nitre-Starom meste v roku 1994. AH 22, 103–113.
Hetényi Varga Károly 1996: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában III. Abaliget
Ján Hunka 1996: Počítacie žetóny objavené počas archeologických výskumov na Slovensku. Študijné zvesti 32.
1995 Nitra. Nyitra
Bednár, P. 1995: Zisťovací výskum na južnom nádvorí Nitrianskeho hradu. AVANS, 1993, 31-33.
Legeza László – Szacsvay Péter 1995: Felvidéki utakon II. Csorbától Nyitráig.
Marián Hronský 1993: Szlovákia elfoglalása a csehszlovák katonaság által 1918 novemberétől 1919 januárjáig. Budapest, 25-26.
Karol Pieta 1993: Nitra – príspevky k najstarším dejinám mesta. Nyitra.
Szénássy Árpád 1992: Ki építette a nyitrai öreg színházat. A Hét 37/37, 9 (1992. szeptember 11.)
Motesíky Árpád 1992: Nyitra új színháza. A Hét 37/32, 15 (1992. augusztus 7.)
Motesíky Árpád 1992: A nyitrai zsinagóga. Új Szó 1992. április 2., 5.
Fusek, G. 1991: Včasnoslovanské sídlisko v Nitre na Mikovom dvore. Slov. Arch. 39, 289-330.
Vontorčík, E. 1991: Nitra – matka slovenských miest.
Motesíky Árpád 1991: Egy református templomról. Új Szó 1991. július 16., 8.
Peter Gajdoš a kol. 1990: Človek a prostredie – Nitra. Nyitra
Gabriel Fusek 1990: Sídliskový objekt z Nitry-Zobora. AVANS, 1988, 57.
Bohuslav Chropovský – Gabriel Fusek 1990: Obnovený výskum Nitrianskeho hradu. AVANS, 1988, 66-67.
Ondrej Ožďáni 1990: Praveké a stredoveké osídlenie Pribinovho námestia v Nitre. AVANS, 1988, 131-132.
Štefko Vladimír 1989: Divadelná Nitra – 50 rokov slovenského profesionálneho divadla v meste. Pozsony
Bohuslav Chropovský – Gabriel Fusek 1988: Výsledky výskumov na stavenisku športového areálu v Nitre. Študijné zvesti 24, 143-172.
Bujna, J. – Kováčová, A. 1988: Laténsky hrob z Nitry. AVANS, 1987, 38-39.
1988 Nitra starobylá a súčasná. Nyitra
Makkai László 1987: Jan Ackersdijck magyarországi útinaplója 1823-ból. 22-23.
Ľudovít Okánik 1921: Povesti hradu nitrianskeho II. Kresťanská Nitra. Uh. Skalica.
František Hourek: 1921 Nitra. Nyitra
Stanislav Klíma (usp.) 1921: Slovenská zem – Sborník vlastivedných prác slovenských spisovateľov II. Kassa
Kysucký, S. P. 1921: Pamätná kniha vysviacky slovenských biskupov. Nagyszombat
Császár Mihály 1918 Régi magyar molnár-kiváltságok. Molnárok Lapja, 1918. november 15.
Josef Zavadil 1912: Velehrady Děvín a Nitra – Příspěvek k určení polohy hlavního města velkomoravského. Kroměříž.
Czeizel Gábor 1911: A Szent-Ferenc-rendiek Nyitrán. Nyitra
Cserenyey István 1911: Palugyay Imre püspök és a nyitrai irgalmas nővérek emlékezete. Nyitra
Tóth János 1905: Adatok a nyitrai papnevelde történetéből. Nyitra
Vagner József 1902: Adatok a Nyitra-városi plebániák történetéhez. Nyitramegyei Szemle
Czeizel Gábor 1900: Nyitra múltja és a nyitravármegyei monográfia. Nyitra
Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye
Horvát Sándor 1896: Adatok Nyitravármegye és város monografiájához. Nyitra
Horvát Sándor 1896: Okmánytár a piaristák Sz. László királyról czimzett nyitrai kollegiumának történetéhez, 1698-1849.
Vagner József 1896: Adalékok a nyitrai székes-káptalan történetéhez
Schiller 1865: Pflanzengeografische Verhältnisse der Stadt Neutra und ihrer Umgebungen. Arbeiten der 1865 zu Presburg versammelten Naturforscher, 296-308.
Horvát Sándor: A nyitrai kollegium és a kegyesrendiek XVIII. századbeli tanításügyének története (kézirat)
Episcopatus Nitriensis eiusque praesulum memoria – cum ichnographicis tabellis exhibentibus priorem, ac modernam faciem castri, et civitatis Nitriensis
Szlovákia
é. sz. 48° 18′ 53″, k. h. 18° 05′ 15″
.jpg)
A vár légi fotón
