Romantikus építészet Magyarországon
From Wikipedia, the free encyclopedia
A romantika a magyar építészetben körülbelül 1840 és 1870 között jelen lévő, meghatározó stílusirányzat; kronológiailag átmenetet képez a klasszicista építészet és a historizálás között. Legjelentősebb mesterei Ybl Miklós és Feszl Frigyes; legfontosabb alkotásai a fóti plébániatemplom, a Pesti Vigadó és a Dohány utcai zsinagóga.
- Ez a szócikk a Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia részét képező Magyar Királyság építészetéről szól, így olyan földrajzi területeket is érint, amelyek ma már nem Magyarország részei.
A romantikus épületek stílusának meghatározását gyakran megnehezíti, hogy egy házon többféle építészeti stílus elemei megjelennek. Jellemzőek a román, bizánci és iszlám stíluselemek, a korai reneszánszra jellemző félköríves, illetve az iszlámból eredő patkóíves nyílások, erőteljes vakolt kváderek használata. Különösen a kastélyépítészetben meghatározó az angol (neo)gótikus építészet hatása, a mérművek, a csúcsívek, a csúcsíves sisakú vagy lapostetős, bástyaszerű tornyok, a pártázat megjelenése.
A politikai helyzetből fakadóan a korszak építészei között az osztrákok legalább olyan meghatározó szerepet töltöttek be, mint a magyarok.