Román Kommunista Párt
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Román Kommunista Párt, rövidítve RKP (románul: Partidul Comunist Român, [parˈtidul kɔmunˈist rɔˈmɨn], PCR) kommunista párt volt Romániában. A Román Szociáldemokrata Párt bolsevikbarát szárnyának utódja, ideológiailag támogatta a kommunista forradalmat, amely felváltotta volna a Román Királyság társadalmi rendszerét. Miután 1924-ben betiltották, az RKP a két világháború közötti időszak nagy részében kisebb és illegális csoportosulás maradt, és alávetette magát a Komintern közvetlen ellenőrzésének. Az 1920-as és 1930-as években aktivistáinak többsége börtönbe került vagy a Szovjetunióba menekült, ami egymással versengő frakciók létrejöttéhez vezetett, amelyek időnként nyílt konfliktusba kerültek egymással. Ez nem akadályozta meg a pártot abban, hogy különböző frontszervezeteken keresztül - leginkább a Munkás–Paraszt Blokkon keresztül - részt vegyen az ország politikai életében. A Kommunista Párt 1944 augusztusában vált a román politikai színtér erőteljes szereplőjévé, amikor részt vett a királyi puccsban, amely megdöntötte Ion Antonescu nácibarát kormányát. A szovjet megszálló erők támogatásával az RKP képes volt I. Mihály királyt lemondásra kényszeríteni, és 1947 decemberében megalakította a Román Népköztársaságot.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
Román Kommunista Párt | |
Adatok | |
Pártfőtitkár | Gheorghe Gheorghiu-Dej (első) Nicolae Ceaușescu (utolsó) |
Alapítva | 1921. május 8. |
Feloszlatva | 1989. december 22. |
Székház | Bukarest |
Pártújság | Scînteia |
Ideológia | kommunizmus, marxizmus–leninizmus |
Politikai elhelyezkedés | szélsőbaloldal |
Hivatalos színei | piros arany |
A Wikimédia Commons tartalmaz Román Kommunista Párt témájú médiaállományokat. |
A párt Román Munkáspárt (1948 és 1964 között Partidul Muncitoresc Romîn, 1964-ben és 1965-ben Partidul Muncitoresc Român) néven működött, amíg Nicolae Ceaușescu, akit éppen akkor választottak főtitkárrá, hivatalosan át nem nevezte. Bár a kommunista Romániában formálisan léteztek más legális politikai pártok is, befolyásuk korlátozott volt, és alárendeltek az RKP alkotmányosan rögzített vezető szerepének. Az RKP kommunista párt volt, amely a demokratikus centralizmus alapján szerveződött; ez a Vlagyimir Iljics Lenin orosz marxista teoretikus által megfogalmazott elv, amely a politikáról folytatott demokratikus és nyílt vitát jelenti, azzal a feltétellel, hogy az elfogadott politikát egységesen kell képviselni. Az RKP legfelsőbb szerve a pártkongresszus volt, amely 1969-től kezdődően ötévente ülésezett. Amikor a kongresszus nem ülésezett, a Központi Bizottság volt a legfőbb szerv. Mivel a Központi Bizottság évente kétszer ülésezett, a legtöbb napi feladat és felelősség a Politikai Hivatalra hárult. A párt vezetője a főtitkári tisztséget töltötte be, és 1945 után jelentős befolyással rendelkezett a kormány felett; 1974 és 1989 között a főtitkár a román államelnöki tisztséget is betöltötte.
Ideológiailag az RKP a marxizmus-leninizmus mellett kötelezte el magát, amely Karl Marx német filozófus valamint Lenin eszméinek ötvözete, és amelyet 1929-ben Joszif Visszarionovics Sztálin szovjet vezető vezetett be a párt irányadó ideológiájaként, és amely a párt fennállásának nagy részében az is maradt. 1948-ban a Kommunista Párt magába olvasztotta a Román Szociáldemokrata Pártot, miközben számos új tagot szerzett. Az 1950-es évek elején a Gheorghe Gheorghiu-Dej körüli csoport Sztálin támogatásával legyőzte az összes többi frakciót, és megszerezte a párt és az ország teljes irányítását. 1953 után a párt fokozatosan elméletileg a kommunizmushoz vezető "nemzeti utat" képviselte. Ugyanakkor azonban a párt nem sietett csatlakozni a Varsói Szerződés többi államához a desztalinizációban. Az RKP nacionalista és nemzeti kommunista álláspontja Nicolae Ceaușescu vezetése alatt folytatódott. Az 1960-as évek végén rövid liberalizációs időszakot követően Ceaușescu ismét kemény irányvonalat vett fel, és bevezette a "júliusi téziseket", újra sztálinizálva a párt uralmát azáltal, hogy fokozta a kommunista ideológia terjedését a román társadalomban, és egyúttal megszilárdította hatalmát, miközben a párt tekintélyét a meggyőző személyi kultusz kiépítésére használta fel. Az évek során a PCR masszívan megnövekedett, és teljesen alávetette magát Ceaușescu akaratának. A hatvanas évektől kezdve a Szovjetuniótól sokkal függetlenebbnek számított, mint testvérei a Varsói Szerződésben. Ugyanakkor azonban a keleti blokk legkeményvonalasabb pártjává vált, ami még a Szovjetunió Kommunista Pártjával is rontotta a kapcsolatát. A romániai forradalom következtében 1989-ben összeomlott - Románia azonban 1991-ig még mindig a szocialista korszak alkotmányát használta. Románia a Varsói Szerződésben is megőrizte tagságát a paktum 1991. július 1-jei felbomlásáig, bár ez a szerep az 1960-as évek vége óta nagyrészt szimbolikus volt.
Az RKP fennállása alatt számos szervezetet koordinált, köztük a Kommunista Ifjúság Szövetségét, és a Ștefan Gheorghiu Akadémián képzést szervezett káderei számára. A Scînteia mellett, amely 1931 és 1989 között hivatalos platformja és fő újságja volt, a Kommunista Párt története különböző szakaszaiban számos helyi és országos kiadványt adott ki (köztük 1944 után a România Liberă-t).