Betűtípus
From Wikipedia, the free encyclopedia
A tipográfiában a betűtípus egy, az elemeivel összhangba hozott betűtervsorozat, ami egy teljes ábécét alkot, és amelyet nyomtatásban vagy képernyőn meg lehet jeleníteni. Máshogyan fogalmazva a betűtípus olyan betűrajzolatok sorozata, melyek egy bizonyos stílusnak megfelelő, egységesen megtervezett karaktereket írnak le egy karakterkészletben.
A számítógépes környezetben használt font szó a francia fonte szóból ered, amelynek jelentése 'olvadt', és a hajdani nyomdászok ólomból öntött betűsorozatára utal. Ma a font egy adott betűtípust jelent, amelynek karakterei egy közös fájlban vannak tárolva. A fontfájlok gyártójától függ, hogy az adott betűtípusban a fájl mely karakterek rajzolatát tartalmazza; csak az angol (ékezet nélküli) betűkészlet, a magyar ékezetes betűk is, egyéb írásrendszerek, vagy akár a Unicode jelkészlet nagy része. Egy fontban minden tárolt karakter rajzolata egyazon betűtípus tipográfiai jellegzetességeit mutatja. A raszterfontok a betűképeket csak néhány méretben definiálják, a vektorfontok (TrueType, OpenType, Graphite) karakterei viszont bármilyen méretben megjeleníthetők a minőség változása nélkül. Az előbbi csoporthoz tartoznak például a fon kiterjesztésű fájlok, az utóbbiba a ttf, ttc, otf kiterjesztésűek. Egy adott font karakterei megjeleníthetők normál, dőlt (italic), félkövér (bold) és félkövér-dőlt (bold-italic) változatban is.