Sintó
From Wikipedia, the free encyclopedia
A sintó vagy sintoizmus (神道, nyugaton shinto) Japán ősi vallása, őshonos vallási tanítások és gyakorlatok összessége. A sintó szó jelentése: az istenek útja, helyesebben „a szellemek útja”, ugyanis a sintoista szemléletben a nyugati értelemben vett istenek helyét az inkább a szellemekhez hasonló kamik töltik be. Az ősi vallásnak más elnevezése is létezik, hívják még kami no micsinek is, amely szintén „az istenek útját” jelenti.
Nem tévesztendő össze a következővel: szintók. |
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek. |
Sintoizmus (神道) | |
Kialakult | Kr. e. 1. évezred |
Korábban | Japán |
Fő vallás | Japán |
Követők száma | Japán lakosságának 83%-a, de sokan párhuzamosan más vallást (pl. buddhizmust, konfucianizmust) is követnek |
A sintó rokonságban áll Ázsia és a csendes-óceáni szigetvilág sámánisztikus hagyományaival és kultuszaival. E vallás középpontjában a kamik (istenek) állnak, ezek szellemek, gyakran az ősök szellemei vagy különböző természetben előforduló dolgok szellemei: külön kamija van a földnek, a mezőnek, a folyónak, az erdőnek stb. Összesen körülbelül 8 millió kami ismeretes.
A sintó főpapja és központi személye a mindenkori tennó, vagyis a japán császár, akit az istenektől származtatnak és élő istenként tisztelnek. Habár Hirohito a második világháborút követően hivatalosan lemondott isteni jogairól, a japán nép szemében a tennó a mai napig a sintó főisteneként él.