Szűz Mária
Jézus édesanyja / From Wikipedia, the free encyclopedia
Mária (héberül: מִרְיָם [Mirjám], arámiul: ܡܪܝܡ [Maryām], görögül: Μαρια[μ], latinul: Maria) a Biblia (Újszövetség) és a Korán egyik alakja, zsidó nő, Jézus anyja.
Szűz Mária | |
Duccio di Buoninsegna: Madonna | |
Isten Anyja Mennyek Királynője Boldogságos Szűz Boldogasszony Hétfájdalmú Szűzanya Szeplőtelen Szív Magyarok Nagyasszonya Magyarország Védasszonya Magyarország Királynője | |
Születése | |
i. e. 1. század
| |
Halála | |
nem ismert | |
Tisztelete | |
Tisztelik | Katolikus Egyház Ortodox egyház Anglikán egyház Evangélikus (Lutheránus) egyház |
Sírhely | Szűz Mária sírja |
Kegyhely | Mária-kegyhelyek |
Ünnepnapja | január 1. (Szűz Mária, Isten Anyja) február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony (Jézus bemutatása a templomban) március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony augusztus 15. Nagyboldogasszony (Mária mennybevétele) szeptember 8. – Kisboldogasszony (Mária születése) október 8. Magyarok Nagyasszonya december 8. Szűz Mária szeplőtelen fogantatása |
Jelképei | BMV (Beata Maria Virgo) monogram Liliom Írisz |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szűz Mária témájú médiaállományokat. |
A katolikus egyház tanítása szerint az Egyház Anyja (Mater Ecclesiae), az Ég és Föld Királynője (Regina caeli et terrae), Béke Királynője stb. A katolikus, görögkeleti, anglikán hagyományban egyben az Isten anyja (latin: Mater Dei, görög: Theotokosz), mely dogmát az efezusi zsinat 431-ben hirdette ki.[1] A protestáns irányzatok elutasítják ezeket a fajta megjelöléseket.
A Mária-tisztelet legkezdetibb nyomai a 2. század kereszténységében lelhető fel, amikor egyes írók Máriát, mint isten anyját kezdték el magasztalni,[2] de Mária-ünnepnek az első három században nem található nyoma.[2] Az ókeresztény korban viszont egyre jobban elterjedt a tisztelete,[3][4] és fokozatos szentté válása és megistenülése elsősorban a népi jámborság művének tekinthető.[5] Az évszázadok során számos Mária áhítat alakult ki, templomokat, szentélyeket, imákat és énekeket szenteltek neki.
A protestánsok a Mária-kultuszt a reformáció kezdetén a bálványimádás egyik formájának tekintették.[6] Máriát úgy ismerték el, mint aki megkapta Isten kegyelmét, de elutasították az ember és Isten közötti közvetítő szerepét, akinek Pál apostol szavai alapján [7] nincs különösebb szerepe az egyedül Jézus általi üdvösség munkájában.[6]
Ma a katolikus és ortodox keresztények milliói szerint a legnagyobb érdemszerző az összes szentek közül. A hívők hisznek az általa létrejött csodás gyógyulásokban (pl. Lourdes) és a jelenéseiben (pl. Fátima).
A 20. században XII. Piusz pápa dogmaként jelentette ki Mária testi mennybemenetelét. E szerint Mária földi élete végén fölvétetett a mennybe (Assumptio).[8] „Ha arra gondolunk, hogy Jézus vállalta a halált és azt megtette érdemszerző tettnek, az engedelmesség kifejezésének, akkor elfogadhatjuk, hogy Mária is ezen az úton követte őt. A dogma igazi jelentősége annak megmutatásában van, hogy Krisztus az örök életben is egyesíti magával azokat, akik a hit és a kegyelem által hozzá tartoznak.[9]