Szankhára
From Wikipedia, the free encyclopedia
A szankhára (páli; dévanágari: सङ्खार) vagy szamszkára (szanszkrit; Dévanágari: संस्कार) a buddhizmusban azt jelenti, hogy 'az, ami összerakódott' vagy 'az, ami összerak'. Az első, passzív jelentés a feltételektől függő jelenségekre értendő, azok közül is elsősorban a mentális "csoportosulásokra".[1] Ezeket úgy nevezik, 'szándékos késztetések' - mivel szándék révén jönnek létre és jövőbeli szándékos cselekedetek okai is egyben. Az aktív jelentés a tudatra vagy elmére vonatkozik, amely késztetéseket rak össze.[2]
Az öt lét-csoport (panca khandha) a páli kánon szerint. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
→ ← ← |
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Forrás: MN 109 (Fordította: Ripcse Judit 2009) | részletek |
Jelentése a szövegkörnyezettől függően többféle lehet - magyar fordításai: összetett dolgok, összetevők, összetételek, késztetések, akarat, szándék stb.[3]