Szerkesztéstan
From Wikipedia, the free encyclopedia
A szerkesztéstan az irodalomtudomány egyik részterülete, amely az írásművek elméletének általános részeivel foglalkozik, szemben a kifejezetten a költői, illetve a prózai műfajok törvényszerűségeit kutató költészettannal és a prózai írásművek elméletével.
Gyors adatok
Szerkesztéstan | |
Tárgya | az írásművek általános szabályai |
Ágai | az írásmű fogalma, tárgya, címe, alapeszméje, tartalma, szerkezete, előadási módja, kidolgozása |
Jelentős kézikönyvei | Sarudy Ottó: Szerkesztéstan és retorika (Budapest, 1925) |
– irodalomtudomány – |
Bezárás
A szerkesztéstan a hagyományos irodalomelméleti besorolásban a következő kérdéseket vizsgálja:
- Az írásmű fogalma. A közérdekű közölnivaló jellemzői, szóbeli vagy nyomtatott formája.
- Az írásmű tárgya és címe. A lelki kényszer hatása, a tárgy készen kapott vagy választott volta, a címek fajtái.
- Az írásmű alapeszméje. Az alapgondolat (gör. téma) fontossága, vagy hiánya (nagy rendszerező tudományos művek).
- Az írásmű tartalma. A gondolatgyűjtés (lat. invenció) forrásai (ismeretek, érzelmek, képzelet), helyük és fontosságuk a különböző típusú írásművekben.
- Az írásmű szerkezete. Az egység, a haladás, a kapcsolatosság, a tagoltság, az arányosság, a teljesség fogalmai.
- Az előadás módja. A mű formája (leírás, közlés, értekezés, szónoklat, levél), alakja (folytonos, beszéltető).
- Az írásmű kidolgozása (lat. elokució). A szűkebb értelemben vett fogalmazáshoz szükséges tényezők (akarat, ihlet) szerepe.