Sziklagyepek
From Wikipedia, the free encyclopedia
A sziklagyepek (lithophyta) a középhegységek csekély talajborítású területeinek pionír társulásai. A sziklák befüvesedését a gyöngyperje (Melica ciliata) készíti elő. A sziklák jelenléte miatt a növényzet csak foltokban fordul elő. A nedves, mohos sziklákon gyakran a ligeti perje (Poa nemoralis) a domináns faj.
Rendkívül különböző növénytársulásokba tömörülnek a szilikátos kőzeteken megtelepülő és a karbonátos kőzeteken (mészkő és dolomit) növő sziklagyepek. Utóbbiak közül a mészkövön létrejött gyepek kevesebb reliktum növényt tartalmaznak, mivel ezeket az élőhelyeket benépesítették a fák, és kiszorították a gyepek fajait. A dolomit nehezebben erdősül be, mert mállása főleg aprózódás. A fás szárú növények nem tudtak gyökeret verni, ezért megmaradtak a ritkaságuk miatt értékes növények.
A szilikátsziklagyepekben a zuzmók és a mohák mellett gyakoriak a páfrányok közül:
- a fodorkák:
- Asplenium viride,
- Asplenium septentrionale,
- Asplenium trichomanes és
- a közönséges édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare).
Sok a pozsgás növény:
- fehér varjúháj (Sedum album),
- borsos varjúháj (Sedum acre),
- kövirózsa (Sempervivum spp.).
Uralkodó gyepalkotó a sziklai csenkesz (Festuca pseudodalmatica), helyenként jellemző a magyar kőhúr (Minuartia frutescens).
A mészkősziklagyepek jellemző fajai:
- deres csenkesz (Festuca pallens),
- nyúlfarkfüvek:
- erdélyi nyúlfarkfű (Sesleria heufleriana),
- magyar nyúlfarkfű (Sesleria hungarica),
- hegyi gamandor (Teucrium montanum),
- homoki pimpó (Potentilla arenaria),
- fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata),
- hegyi kőtörőfű (Saxifraga adscendens)
- kövirózsa (Sempervivum spp.).
A dolomitsziklagyepekben gyakoriak a reliktum és az endemikus fajok, alfajok. Leghíresebb képviselőik:
- magyar gurgolya (Seseli leucospermum),
- pilisi len (pilisszentiváni len, Linum dolomiticum).
További, jellemző fajok:
- Szent István király-szegfű (Dianthus plumarius subsp. regis-stephani),
- deres csenkesz (Festuca pallens),
- szürke napvirág (Helianthemum canum),
- kövér daravirág (Draba lasiocarpa),
- korongpár (Biscutella laevigata),
- ezüstvirág (Paronychia cephalotes),
- lappangó sás (Carex humilis),
- homoki pimpó (Potentilla arenaria),
- homoki ternye (Alyssum tortuosum).
A fajösszetételre jelentősen hat a morfológiai helyzet és talajok vízháztartása is.