Tarhonya
From Wikipedia, the free encyclopedia
A tarhonya (helyenként, időnként targonya) vagy reszelt tészta egy magyar száraztésztaféle. Tarhonyából készült a "pergelt leves", a laktató régi paraszt- vagy pásztorétel.[1] A tarhonya hungarikum.[2]
Tarhonya | |
Egy tányér tarhonya | |
Nemzet, ország | Magyarország Magyar konyha |
Alapanyagok | liszt, tojás, víz |
Fűszerek | só |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tarhonya témájú médiaállományokat. |
A tarhonyarosta hálójának két különböző szitaszövet sűrűségű négyszögletes lyukain átmorzsolt, gömbölygetett tésztát[3] tarhonya néven csak 1788-ban és az azt követő években írták le először, mégpedig verses művekben. Az elődök a középkori apró tésztaformák voltak. Elkészítése igen munkaigényes, később ezért foglalta el a helyét a reszelt tészta. Legjelentősebb az alföldi parasztok táplálkozásában volt öregtarhonya, keménytarhonya, sűrűtarhonya, pirított tarhonya formájában.[4]
Az étel eredetije feltehetőleg Perzsiából származik, török közvetítéssel. Neve is a perzsa eredetű oszmán-török "tarchana" szóból ered, ami búzalisztből aludttej hozzáadásával készült tésztát jelent. Magyarországon általánosan az Alföldön terjedt el, mint az egyik leggyakoribb száraztészta.[5]
Maga a tarhonya szó nálunk oszmán-török eredetű, esetleg déli szláv közvetítéssel is. Magyar szóként a tarhonya 1600 körül fordul elő először, akkor még nem tészta, hanem valószínűleg „főtt hús törmeléke” jelentésben[6] Egy más változat szerint a "tarho" (apró gömböcskékből álló hűsítő enyhén savanyú ital), amit felforralt tejből készítettek az Alföldön. Ebben az aludt, vagy savanyú tejben (tarhóban) főzték meg a pásztoremberek a száraztésztát, eszerint innen ered a tarhonya elnevezése.
Elkészítésének ideje hagyományosan a nyár első fele, az aratás előtti időszak volt, ezért nevezték a júniusi meleget tarhonyaszárító időnek, a júniusi holdat pedig tarhonyaszárító csillagnak. A Szentesi Református Eklézsia Históriája írja a 19. század elejéről származó bejegyzésben: "A kenyér mellett a tselédek és napszámosok közönséges eledelek volt a tarhonya, mellyet nyáronn köblönkint morzsoltak a gazdasszonyok." [7] Tarhonyarostán készítették, két különböző szitaszövet sűrűségű rostán dolgozták át, és minél kerekebbre sikerült, annál szebbnek tartották.[8] A kész tarhonyát tésztaszárítóra rakták, majd száradás után vászonzacskóban a kamrában tartották.[5]