Tathágata
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Tathágata (dévanágari: तथागत, szanszkrit: t̪əˈt̪ʰɑːɡət̪ə) páli és szanszkrit szó a páli kánon szövegeiben használt kifejezés, amellyel a történelmi Buddha saját magára utal. Általános fordítása az „aki így ment” (tathá-gata) vagy „ekként távozott” (tathá-ágata). Ez arra utal, hogy a Tathágata minden keletkezés és elmúlás – minden átmeneti jelenség – fölött áll. Más értelmezés is létezik és valójában az eredeti jelentés nem tisztázott.[1]
Tathágata (Fordításai és hagyományos megfelelői) | |
magyar | ekként távozott aki így ment |
angol | One who has thus gone Thus Come One |
páli | (IAST:) tathāgata |
szanszkrit | තථාගත (IAST:) tathāgata |
bengáli | তথাগত |
kínai | rú laí |
japán | nyorai |
khmer | តថាគត (UNGEGN:) tathakut |
koreai | yeorae |
mongol | ᠲᠡᠭᠦᠨᠴᠢᠯᠡᠨ ᠢᠷᠡᠭᠰᠡᠨ |
tibeti | དེ་བཞིན་གཤེགས་པ (Wylie:) dezhin sheg pa |
thai | ตถาคต |
szójegyzék • jegyzet • tárgymutató |
A kifejezést szinonimaként is használják az Arhat szó helyett, amely azt jelenti, hogy valaki az életében elérte a megvilágosodást és bizonyos értelemben már nem is ember...[2] "egy tathágata, egy magasabb szintű élőlény (uttama-puriszo)".[3]
A Falun kung kínai meditációs hagyományban a Tathágata egy létsík, vagy birodalom legmagasabb elérhető szintje. Az ezt a szintet elért Tathágata képes megjelenni és kapcsolatba lépni az emberekkel. A Falun Kung alapítója Li Hongcsi azt állítja, hogy Jézus és Lao-ce is a Tathágata szintjén voltak.[4]