Velence és lagúnája
From Wikipedia, the free encyclopedia
Velence (olaszul Venezia, IPA: [veˈnɛʦːʦja]; velencei nyelven: [veˈnɛːsja]) a lagúnák városa, az észak-olaszországi Veneto régió székhelye, amely az Adriai-tenger északi részén fekvő mocsaras Velencei-lagúnában fekszik. Ez a sós vizű lagúna két jelentős folyó, a Pó és a Piave torkolata között fekszik. A teljes velencei comune lakossága 271 633 fő (2004. január 1.), ebből a „centro storicóban” (a történelmi városközpont, Velence magja) 62 000-en, a „terra fermában” (a lagúnán kívüli területek), nagyrészt Mestrében és Margherában 176 000-en élnek. A Padova és Velence által alkotott urbanizált régió lakossága 1 600 000 fő.
Velence és lagúnája | |
Világörökség | |
Szent Márk harangtornyának csúcsa | |
Adatok | |
Ország | Olaszország |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | I, II, III, IV, V, VI |
Felvétel éve | 1987 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 26′, k. h. 12° 19′45.433333333333, 12.316666666667 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Velence és lagúnája témájú médiaállományokat. |
A velencei szigetvilág valamivel több mint hét négyzetkilométerre terjed ki. A „comune” területe azonban ennél sokkal nagyobb, mivel az magába foglalja Burano, Murano és Torcello szigeteit a lagúna belsejében, a Lidót és Pellestrinát a nyílt tenger felé, valamint a Velencét övező Asseggiano, Carpenedo, Chirignano, Dese, Favaro, Malcontenta, Marghera, Mestre, Tessera, Trivignano és Zelarino városait a szárazföldön. Maga a város hat kerületre (sestiere) oszlik. Ezek a Cannaregio, a Castello, a Dorsoduro, a San Marco, a San Polo és a Santa Croce.
Velence és lagúnája 1987 óta az I-es, II-es, III-as, IV-es, V-ös és VI-os kritériumok alapján a világörökség részét képezi.
A várost sokszor illetik az „Adria királynője”, a „vizek városa” és a „fény városa” jelzőkkel.