Vincent-Marie Viénot de Vaublanc
From Wikipedia, the free encyclopedia
Vincent-Marie Viénot de Vaublanc (Fort Dauphin, Santo Domingo, 1756. március 2. – Párizs, Franciaország, 1845. augusztus 21.), Vaublanc grófja, katolikus és royalista szellemiségű francia politikus, képviselő, belügyminiszter és író volt. Tüzes szónoklatairól, mozgalmas pályájáról és a Francia Akadémia 1816-os, ellentmondásos újjászervezéséről ismert.
Vincent-Marie Viénot de Vaublanc | |
Vincent-Marie Viénot, Vaublanc grófja | |
Élete | |
Született | 1756. március 2. Fort Dauphin |
Elhunyt | 1845. augusztus 21. (89 évesen) Párizs |
Nemzetiség | francia |
Szülei | Vivant-François Viénot de Vaublanc és Catherine Perrault |
Házastársa | Charlotte de Fontenelle |
Pályafutása | |
Fontosabb művei | Emlékiratok Franciaország Forradalmáról és vizsgálódások az 1789-es Forradalomhoz vezető okokról és az azt túlélőkről |
Kitüntetései | a francia Becsületrend főtisztje |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vincent-Marie Viénot de Vaublanc témájú médiaállományokat. |
Politikai pályafutása során mindvégig monarchista maradt, XVI. Lajos, Paul Barras, I. Napóleon, Artois grófja (a későbbi X. Károly) és végül XVIII. Lajos környezetében egyaránt megfordult. Különféle rendszerek négy alkalommal proskribálták, azonban minden alkalommal sikeresen elmenekült, és vissza tudott térni az élvonalba. Mozgalmas karrierje alatt volt monarchista képviselő a nagy francia forradalom alatt, a terror időszakában menekülnie kellett, Napóleon alatt prefektus lett, XVIII. Lajos pedig belügyminiszterré nevezte ki. Ultraroyalista képviselőként fejezte be életét.