Vipasszana
From Wikipedia, the free encyclopedia
A vipasszana (páli) vagy vipasjana (विपश्यना, szanszkrit; kínai: 觀 guān; tibeti: ལྷག་མཐོང་, lhaktong; wylie: lhag mthong) a buddhizmusban belátást jelent a valóság igaz természetébe,[1][2] azaz a létezés három jellemzőjébe: mulandóság, szenvedés vagy kielégíthetetlenség, és az éntelenség vagy én-nélküliség.
A vipasszana meditáció egy modern théraváda gyakorlat, amelyet Lédi Szejádó és Mogok Szejádó vezetett be újra Srí Lankában, majd Mahászí Szejádó,[3][4][5] S. N. Goenka és a vipasszaná mozgalom [6] népszerűsítette, amelyben a légzés, a gondolatok, az érzelmek és a cselekedetek tudatosságát használják a belátáshoz a lét három ismérvébe. A vipasszaná meditációnak köszönhetően a légzés tudatossága nagy népszerűségre tett szert a Nyugaton.[6]